Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - MÉRLEG - Spannenberger Norbert: Prohászka Ottokár: püspök az emberért. Szerk. Mózessy Gergely. Székesfehérvár, Budapest, 2006 / 83–86. o.

PROHASZKA OTTOKÁR - PUSPOK AZ EMBERÉRT Szerk. Mózessy Gergely. Székesfehérvár-Budapest, 2006. 356. Prohászka Ottokár püspök a modern magyar (egyház) történelem egyik vitathatatlanul legkiemelkedőbb, s mint ilyen, egyik legvitatottabb alakja is. Püspöki regnálásának centenáriumi ünnepén, a „Prohászka Év" keretében összesen négy konferencia előadásainak szerkesztett változatát tartja kezében az olvasó, kiegészítve néhány tanulmánnyal, melyek nem hangzottak el előadásként. A szerkesztő bevezetőjének szavai szerint e kötetben a Prohászka-kutatás olyan aspektusait igyekeztek tematizálni, melyek a rendszerváltás óta megjelent tanulmánykötetekben {Prohászka ébresztése I-II., Prohászka Ottokár, Magyarország apostola és tanítója) egyáltalán nem, vagy csak marginálisan jelentek meg.

1 A neves püspök sokoldalú tevékenységét tehát egy tágas spektrumban közelítették meg a szerzők, s hézagpótló igénnyel tárgyalják e még messze nem kiaknázott témát. A Prohászka-kutatás tulajdonképpen egy ambivalens szituációban van: egyrészt — feltehetően történelmi okok miatt akarva-akaratlanul — a kutató még ma is egy ikonfestő hibájába esik, mert egy géniuszt akar megrajzolni, aki példakép lehetne a hősökben szegény mának. S mivel a publicisztikában Prohászka — a széles közvélemény számára még egyáltalán nem kellőképpen ismert alakja — változatlanul heves vitákat vált ki, ez az ikonalkotó igény reflexszerüen újraéled. Másrészt továbbra is hiányoznak alapkutatások ahhoz, hogy e politikus-egyházfő kritikus szemmel legyen értékelhető. Szabó Ferenc nem indokolatlanul hangsúlyozza a Prohászka-kutatás mai állásáról azt, hogy mind az életrajzi anyag, mind a kéziratok még nem feldolgozottak, a levelezés-hagyaték még mindig hiányos s a naplóból is köztudottan csak egy megcsonkított variáns maradt fenn.

2 Az 1994-ben megalakult „ Ottokár Püspök" Alapítvány támogatásával egy évvel később egy interdiszciplináris kutatócsoport tűzte ki maga elé azt a célt, hogy e hézagot betöltse. A Prohászka hagyaték földolgozása alapján a távlati cél egy átfogó életrajz megírása, a közeli célok közé viszont a kutatás számára a releváns források kiadása és Prohászka alakjának a világegyház történetébe való kontextualizálása tartozik. Ezt a Prohászka-kutató Belon Gellért szavaival nem „a babonás tiszteletből származó bénultság", sem a neves püspök halála után hangoztatott,fárasztó szuperlatívuszok" (Szabó Ferenc) csokra kell hogy áthassa, hanem a kritikus szakmaiság. Az első tematikai egység Hit és ész cím alatt a teológus Prohászkát, szociális tanait, viszonyát a természettudományokhoz ill. genezisét vizsgálja. Szabó Ferenc, Nemesszeghy Ervin, Horváth Pál és S. Szabó Péter tanulmányai egy koherens egységet képeznek, s meggyőzően mutatják fel a püspök gyökereit nemzetközi tapasztalatai alapján s nem véletlenül céloznak többször is közvetve vagy közvetlenül arra, hogy témájuk számos vetülete ma is időszerű kérdéseket rejt magában. A kötet célkitűzésével ellentétben azonban 1 MÓZESSY GERGELY: Bevezetés, 7. In: Prohászka Ottokár-Püspök az emberért. Szerk. MÓZESSY GERGELY. Székesfehérvár-Budapest, 2006. 2 SZABÓ FERENC: A Prohászka-kutatás története, 13-23. In: uo. 83