Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - MÉRLEG - Arapovics Miklós: Katolikus egyháztörténetek, 1944–1945: Inter arma 1944–1945. Fegyverek közt. Válogatás a második világháború egyházmegyei történetének forrásaiból. Szerk. Mózessy Gergely. Székesfehérvár, 2004. (Források a Székesfehérvári egyházmegye történetéből, 2.): "... félelemmel és aggodalommal..." Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri egyházmegyéből 1945. Szerk. Perger Gyula. Győr, 2005. (A Győri Egyházmegyei Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások, 3.): "A múltat be kell vallani..." Háborús dokumentumok 1944–45. Szerk.: MUHI CSILLA—VÁRADY LAJOS. Szatmár egyházmegye papjainak visszaemlékezései a második világháború helyi eseményeire és más háborús dokumentumok. Szatmárnémeti, 2006. / 80–82. o.

KATOLIKUS EGYHÁZTÖRTÉNETEK, 1944-1945 Inter Arma 1944-1945. Fegyverek közt. Válogatás a második világháború egyházmegyei történetének forrásaiból. Szerk.: MÓZESSY GERGELY. Forrásoka Székesfehérvári Egyházmegye történetéből II. Székesfehérvár, 2004. 352. „ ...félelemmel és aggodalommal... " Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945. Szerk.: PERGER GYULA. A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai. Források, feldolgozások 3. Győr, 2005. 157. „A múltat be kell vallani... " háborús dokumentumok 1944-45. Szerk.: MUHI CSILLA— VÁRADY LAJOS. Szatmár egyházmegye papjainak visszaemlékezései a második világháború helyi eseményeire és más háborús dokumentumok. Szatmárnémeti, 2006. 259. Három egyházmegyei levéltár áll a három kiadvány mögött, melyek bőségesen szolgálnak új adalékokkal a magyar történelem egyik vészterhes korszakának sokáig elhallgat(tat)ott szenvedéseiről. Öröm kézbe venni e köteteket, mert egyszerre tanúskodnak az egyházi levéltárak gazdag, eddig kiaknázatlan forráskincséről, valamint arról a szakmai hozzáértésről, mely újjá- vagy éppen megszületett a történész és levéltáros közönség által nem egyszer elnéző mosollyal szemlélt intézményekben. A három kötetből kettő ráadásul sorozatok részeként jelent meg, hirdetve az alkotók elkötelezettségét és hosszú távú terveit. Magyarországon a II. világháborúról sokféle kiadvány látott már napvilágot, ám mind a feldolgozásokban, mind a korszakra vonatkozó forráskiadványokban többnyire a had- vagy a politikatörténeti megközelítés dominál. A frontterületté vált ország mindennapjaiba csak ritkán lehet betekinteni. Pedig nagy szükség van a nem is oly túl távoli múltunk, szüleink, nagyszüleink életének minél teljesebb megismerésére. „A közölt források az 1944/45 fordulóján bekövetkezett eseményekről szólnak, mégis többségében [...] retrospektív jelegüek. Am szerencsés időbeli közelségből tekintenek vissza a megélt borzalmakra: az emlékezet még nem homályosult el, az országban maradt orosz csapatoktól való félelem még csak elvétve fékezi a tollat, bár ennek is akad nyoma. " — írja Mózessy Gergely az Inter Arma bevezetőjében, de ez elmondható a másik két kötet tartalmáról is. Mindegyik kötet gerincét a jól szervezett katolikus papi hierarchiában született beszámolók alkotják. A lelkipásztorok — felsőbb utasításra — az egyes plébániák nehézségeiről és szenvedéseiről adtak számot. Elsősorban természetesen az egymást váltó hadseregek által okozott emberveszteségről és az anyagi kárról — de a szövegek messze túlmutatnak a kárlistákon. Hiszen a papok — mint a lelkek pásztorai — az elembertelenedés idejéről: az erőszakról, a rablásról, a lopásról, a fosztogatásról, a közösségek atomizálódásáról is számot adnak, néhol szociológiai mélységeket feltáróan. Ráadásul a jelentéstevők épp azok az emberek, akik vezető szerepe a kisebb, vidéki közösségekben elvitathatatlan volt a 20. század közepén és akik a közösség számára viszonyítási pontot jelentettek, amikor a civil közigazgatás összeomlott. Ez az említett három kötetben egyaránt megjelenő, a katolikus papokat, mint közösségszervezőket a középpontba helyező nézőpont minden kétséget kizáróan újszerű a szakirodalom számára. Perger Gyula múzeumigazgató, a győri kötet szerkesztője rövid, de informatív bevezetőjében magyarázatot is ad ennek miértjére: a szókimondó forráso80