Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - FORRÁSOK AZ EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKBAN - Dóka Klára: A Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltárról / 59–70. o.

Az általános birtokigazgatás szervei Az Érseki Gazdasági Levéltár első egysége az általános birtokigazgatási iratokat foglalja magában. Az irányító Prefektusi Hivatal iratai között található a levéltár első eredeti dokumentuma, 1702-ből, majd az anyag 1750-től rendszeres. Az iratokat az 1820-as évektől iktatták, azokhoz 1822-től lajstromok, mutatók állnak rendelkezésre. A prefektus igen széles hatáskörrel rendelkezett: utasításokat adhatott a tiszteknek, döntött a puszták bérletéről és egyéb szerződésekről, intézkedett a termények eladása, vétele ügyében. Működése akkor is folyamatos volt, amikor az érsek halála után a széket egy ideig nem töltötték be. A prefektusi időszakban a kalocsai érsekségen három alkalommal volt széküresedés: 1784-1787-ben, 1817-1821-ben, 185l-l854-ben. Ilyenkor a birtok jövedelmét fele részben az uralkodó, fele részben az egyház kapta, a prefektus pedig közvetlenül a kamarának számolt be részletesen a birtokon történt eseményekről.

12 A prefektus mellett fontos szerepet kapott a rendszeresen megtartott gazdasági vagy tiszti ülés, amely korlátozta jogkörét, de ugyanakkor a gazdálkodás szakszerűségét is biztosította. Az ülések az 1770-es évek végétől váltak általánossá, és azokról (két példányban) jegyzőkönyvek készültek. Az ülésen a prefektuson kívül részt vett a számvevő, pénztáros, erdőinspektor, az ügyész, és alkalmanként a kerületek tisztjei, ha az ügyek az ő körzetüket is érintették.

13 A levéltárban a bekötött jegyzőkönyvek mellett külön állagot alkotnak azok másolatai, a gazdasági székhez érkezett beadványok, valamint a rájuk adott válaszok jegyzőkönyvi számmal ellátott fogalmazványai. Ezt az állagot tekinthetjük a gazdasági szék (tisztiszék) irattárának, amely — a jegyzőkönyvekhez hasonlóan — az 1850-es évek közepéig folyamatos. 1855 decemberében az érsek Rézler Györgyöt a Jog Igazgatóság (Gazdasági Igazgatóság, Uradalmi Igazgatóság), végleges nevén Jószágigazgatóság vezetőjévé nevezte ki. E szervezet már a polgári viszonyoknak felelt meg és szélesebb hatáskörrel vette át a jogelőd, Prefektusi Hivatal feladatait. Jogköre az uradalom egész területére, valamennyi gazdaságára kiterjedt. Irányította a Számvevőség, az Erdőhivatal, a Mérnöki Hivatal munkáját, évi iratforgalma 2000-3000 darab között volt. Az igazgató a gazdasági vezetők ülését — a tisztiszéket — esetenként összehívta, és ott megtárgyaltak bizonyos ügyeket. A döntéseket a jószágigazgató írta alá, és a jegyzőkönyveket is beolvasztotta saját regisztratúráj ába. Az 1850-es, 1860-as években az igazgatóság fő tevékenységét a jobbágyfelszabadítás végrehajtása jelentette, ami a szőlődézsma és a maradványföldek megváltásánál a 20. század elejéig elhúzódott. A Jószágigazgatóság engedélyezte a tisztek és egyéb alkalmazottak, a konvenciósok, summások felvételét, döntött a bérletekről, parcellázásokról, kisajátításokról, a Duna szabályozása után a volt ártéri erdők kivágásáról, a területek értékesítéséről stb. Érdekesek a Tanácsköztársaság és a román megszállás időszakában, valamint a második világháborút követő években keletkezett iratok, utóbbiak már az államosítást dokumentálják.

14 12 KFL III. 1. a. Prefektusi általános iratok, levelezés a kamarával (1817-1822) 44-46. doboz. 13 A Magyar Országos Levéltárban a gazdasági jegyzökönyvekről mikrofilmek készültek (Vö. Magyar Országos Levéltár, X 9055). 14 KFL III. 3. a., b. Jószágigazgatóság, általános és külön kezelt iratok 62