Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - FORRÁSOK AZ EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKBAN - Tóth Krisztina: Katolikus és protestáns egyházlátogatási jegyzőkönyvek / 49–58. o.

— nagyobb egyházmegye esetében két évente — személyesen kellett meglátogatnia a hozzá tartozó plébániákat, és csupán törvényes akadályoztatása esetén helyettesíthette a vikárius vagy más alkalmas személy. Mivel ezek a látogatások az egyházmegye területén lévő protestáns egyházakra is kiterjedtek, szokássá vált, hogy az uralkodó megbízólevelet és utasítást adott a püspöknek, így könnyebben megnyíltak előtte a nem katolikus templomok kapui. A korábbi kánonok előírása szerint a főesperesnek is meg kellett látogatnia minden évben saját kerületét, de később ezt már csak a püspök engedélyével tehette és a látogatásról három hónapon belül írásban jelentést kellett készítenie.

13 A 16. századtól tehát kétféle egyházlátogatás létezett, az úgynevezett generális visitatio, amely az egész egyházmegyére kiterjedt, beleértve a protestáns egyházközségeket is, valamint a főesperesi látogatás, amely csupán a főesperes hatáskörébe tartozó plébániákra vonatkozott. Mivel a püspök igen gyakran — élve a zsinat adta jogával — egy-egy főesperest bízott meg a helyettesítésével, a két látogatás gyakran egybeesett és csupán egy jegyzőkönyv készült róla. Hazánkban a tridenti zsinat határozataiban előírt egyházlátogatások kérdésével elsőként az 1611. évi nagyszombati zsinat foglalkozott. Ekkor a főespereseknek előírták, hogy kötelességük minden évben meglátogatniuk a kerületük területén lévő plébániákat, és ott a templomot, a plébánost és a híveket alaposan megvizsgálni. A zsinat részletesen leírta azokat a kérdéseket, amelyekre a főesperesnek választ kellett kapnia. Természetesen a vizitációt olyan plébániákon is el kellett végezni, ahol nem volt plébános, ezeken a helyeken a helyi bíró és esküdtek válaszoltak a kérdésekre. A látogatásról a főesperesnek írásban kellett jelentést tennie a püspökének.

14 Az 1629. évi nagyszombati zsinat azzal egészítette ki ezt az előírást, hogy a főesperesnek húsvétig el kellett végezni a vizitációt, és ha ezt háromszori felszólítás után sem tette meg, megfosztották hivatalától.

15 A tridenti zsinat határozatainak és az ennek szellemében meginduló megújulási folyamatnak köszönhetően a 18. századra a katolikus egyház visszanyerte régi tekintélyét. Az egyházlátogatások jelentősége csökkent, de továbbra is az egyház fontos intézménye maradt. Mivel a plébánosok felkészültségével és a hívek erkölcsi életével már nem volt annyi probléma, a vizitáció során egyre inkább a plébánosok és az egyházak jövedelmeit írták össze. Ennek köszönhetően a 18. században az egyházlátogatások új típusa jelent meg, a conscriptio, amely a legtöbb esetben csupán jövedelem-összeírást jelentett. Mivel nőtt a plébániák és a hívek száma, a főesperesi látogatások mellett egyre gyakrabban került sor esperesi látogatásokra, amelyek során egy kisebb kerület plébániáinak meglátogatását végezték el. 13 Tridenti Zsinat, Sess. 24. cap. 3., 9.; Scss. 21. cap. 8. Vö. BUKE,. 19. 14 PIÍTERFFY, CAROLUS: Sacra concilict ecclesiae Romano-Catholicae in regno Hungáriáé celebrata. II. köt. Pozsony, 1742. (Továbbiakban: PÉTERFFY) 215-216. 15 PÉTERFFY, 257-258. 51