Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - FORRÁSOK AZ EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKBAN - Tóth Krisztina: Katolikus és protestáns egyházlátogatási jegyzőkönyvek / 49–58. o.

A protestáns egyházak egyházlátogatási jegyzőkönyvei A 16. században megalakuló protestáns egyházszervezet „megörökölte" a katolikus egyházlátogatás intézményét. Kezdetben, amikor az egyházszakadás szervezeti vonatkozásai — különösen a töröktől megszállt területeken — még nem voltak egyértelműek, a katolikus főesperes helyett az alesperes hajtotta végre, akit a protestáns papok közül választottak ki.

16 1550-ben a protestáns tornai zsinat rendelkezett arról, hogy a püspök feladata az egyházlátogatás, és ezt a határozatot a későbbiek folyamán több zsinat is megerősítette és kiegészítette. 1562-ben a debreceni szinóduson úgy határoztak, hogy a püspöknek évente kétszer vagy háromszor meg kell látogatnia a híveket és a lelkipásztort. A látogatások fő célja az erkölcsök vizsgálata volt, majd 1567-től kezdve a prédikátorok jövedelmeinek és az egyes egyházközségek iskoláinak vizsgálatára is kitértek.

17 1623-ban a Nyitra megyei Komjátin tartott zsinaton hozott határozatok voltak azok, amelyek a következő évtizedekben meghatározták a protestáns egyházak egyházlátogatási szokásait. A zsinaton hozott kánonok előírták, hogy a püspöknek néha személyesen meg kell látogatnia egyházmegyéjét, az espereseknek viszont kötelező minden évben elvégezni a vizitációt. Az egyházlátogatás célja — ugyanúgy ahogy fentebb a katolikus egyház esetében láttuk — a pap és a hívek felkészültségének és erkölcsének vizsgálata, valamint a templom, lelkészlak és iskolák épületének állapota, a lelkész és az egyház jövedelmeinek vizsgálata volt. A püspöknek kötelessége volt az egyházlátogatás során az iskolák tanítóit és a lelkészeket megvédeni a helyi világi hatalmak által elkövetett méltánytalanságok ellen is. Lényeges különbség a katolikus egyházlátogatásokkal szemben, hogy a püspök nem hozhatott helyben ítéletet, a problémás ügyeket, hiányosságokat a vizitációt követő zsinaton tárgyalták meg.

18 1679-ben Gelei Katona István erdélyi püspök a fenti kánonokat megerősítette, majd ezeket az egész magyar református egyház elfogadta.

19 A protestáns egyházakban végzett egyházlátogatásoknak a fentiek alapján két típusa volt: az esperes által végzett particularis visitatio, és a jóval ritkább generális visitatio, amit a püspök, azaz superintendens vitt végbe.

20 A protestáns kánonok nem írták elő, hogy az egyházlátogatásról írásos jelentést kell készíteni, ennek ellenére valószínűleg ez megtörtént, bár egyházkerületenként változó gyakorisággal. A 16. századból egyetlen egyházlátogatási jegyzőkönyv sem maradt ránk, de utalásokból tudjuk, hogy volt. A 17. századból a tiszáninneni református egyházkerületből maradtak fenn jegyzőkönyvek, amelyek főként az érintett református egyházak és lelkészek jövedelmeit tartalmazzák.

21 A forráshiány nyilvánvalóan az ellenreformáció térhódításának is köszönhető, hiszen a 17. és 18. században hozott uralkodói határozatok megtiltották a protestáns egyházszervezet működését, az 1731 -ben kiadott Carolina Resolutio pedig a katolikus főesperesek feladatává tette a protestáns egyházközségek láto16 KÚR GÉZA: A Komáromi Református Egyházmegye. Pozsony, 1993. (Továbbiakban: KÚR)154. 17 SZUHAY BENEDEK: AZ egyházlátogatás. Miskolc, 1900. (Továbbiakban: SZUHAY) 22-24. 18 KÚR, 155-156. 19 SZUHAY, 28. 20 „Mellyet még régi atyáink is bírtanak". Bereg, Ugocsa és Közép-Szolnok református egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1808/1809. Szcrk.: SZABADI ISTVÁN. Debrecen, 2001. 8. 21 Vö.: Református egyház-látogatási jegyzökönyvek. 16-17. század. Szcrk.: DIENES DÉNES. Budapest, 2001. 52