Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 1. szám - VISSZATEKINTÉS AZ 1956. ÉVI FORRADALOM 50. ÉVFORDULÓJÁRA - Szántó László: Az 1956-os forradalmat követő megtorlás Somogyban, a források tükrében / 27–36. o.

SZANTO LASZLO AZ 1956-OS FORRADALMAT KÖVETŐ MEGTORLÁS SOMOGYBAN, A FORRÁSOK TÜKRÉBEN Az 1956. november 4-én hajnalban megindított második szovjet katonai intervenció keretében a Dombóvárról érkezett szovjet alakulat megszállta Kaposvár központját és fontosabb középületeit. Ezek egyike volt a pártbizottság épülete, — néhány napja a megyei forradalmi tanács székháza —, ahol az érkező tankból géppisztolysorozattal meggyilkoltak négy nemzetőrt, továbbá lelőttek az utcán munkába induló vagy sorban álló három kaposvári lakost. így kezdődött Somogy megyében a forradalom leverése, s még aznap, majd a következő néhány napon több száz személyt letartóztattak a szovjet egységek, magyar segítők (úgynevezett segédrendőrnek beállt kommunisták) közreműködésével. November 8-án közülük 45 főt elhurcoltak Ungvárra, illetve később Sztrifoe} Megítélésem szerint mind az első napok, mind a következő hetek eseményei azt igazolják, hogy az 1956/1957 fordulójáig alkalmazott büntető intézkedések, nemcsak a felszámolást, hanem a „ népi demokratikus államrenddel szemben elkövetett bűncselekmények" megtorlását is célozták. Ha az 1957 februárjától lezajlott eseményeket vizsgáljuk, azok kapcsán egyértelműen megállapítható, hogy a büntetőeljárások egyik alapvető célja az „ellenforradalom" maradványainak felszámolása. Egyébként éppen Kádár János pártvezető és kormányfő fejezte ki elégedetlenségét az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának 1957. január 14-i ülésén, mégpedig amiatt, hogy a karhatalom nem alkalmazza eléggé a megtorlást.

2 A tárgykör kutatásának talán a források, illetve a vonatkozó adatok rendkívüli szórtsága jelenti a legfőbb nehézségét. Bár a korabeli hatalom megrendelésére készültek országos összefoglaló jelentések, kimutatások az „ellenforradalom maradványainak" büntetőjogi úton történő felszámolásáról, ám azok többnyire részlegesek, s nem azonos, vagy éppen szakszerű szempontok alapján készítették azokat. A megtorlás folyamatának politikai és jogtörténeti háttere jól feltárt, viszont menetének, kiterjedtségének és mértékének feltárása további kutatásokat igényel. írásom célja a somogyi események történeti forrásainak ismertetése, az események vázlatos áttekintése, s a megtorlás főbb színtereinek, sajátosságainak bemutatása. Mely közhatalmi intézkedéseket, és milyen eseményeket sorolhatunk a megtorlás fogalmának körébe? A tömeges letartóztatásokat említjük elsőként, melyek átmeneti csökkenés után, 1957 elejétől példátlan méretet öltöttek. A pártdiktatúra konszolidálásának fontos megtorló, megfélemlítő eszközéül szolgáltak a karhatalom razziái szerte az országban. Az újjászervezett politikai rendőrség közreműködésével évekig alkalmazták tömeges méretekben a büntetőjogi intézkedéseket. A hagyományos ügyészségi, bírósági büntetőeljárásokat kiegészítve — részben a „szocialista törvényesség" látszatának fenn1 A szovjetek általi deportálásáról beszélt Gábriel János a megyei ügyészségen 1956. december 11 -én történt kihallgatása során. Ld: Somogy Megyei Levéltár (Továbbiakban: SML), XXV. 2. Somogy Megyei Bíróság iratai, B. 833/1957. Gábriel János és társa percnek iratai. M. N. Holodkov szovjet belügyminiszter-helyettes az ügyről készült, 1956. november 15-én kelt jelentésében a somogyiakról (Kaposvárról elhurcoltakról) is olvashatunk. Közli: ZINNKR TIBOR: A kádári megtorlás rendszere, Budapest, 2001. 20-21. 2 A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei, I — IV. k. Sorozatszcrk. BALOGH SÁNDOR. Szcrk. NÉMETHNÉ VÁGYI KAROLA és mások. Budapest, 1993. (Továbbiakban: Az MSZMP ideiglenes vezető... ) 1. k. 306. 27