Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - FORRÁSOK AZ EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKBAN - Fejérdy András: A vatikáni titkos levéltár legutóbb megnyílt iratanyagáról / 42–48. o.

tett figyelem ráadásul nem is annyira magának XI. Piusznak, hanem államtitkárának, később utódának, Eugenio Pacelli bíborosnak szólt. Halála után ugyanis — különösen Rolf Hochhuth 1963. február 23-án bemutatott, Der Stellvertreter (A helytartó) című darabjának köszönhetően — mind szélesebb körben úgy tekintenek XII. Piuszva, mint aki német-, sőt nácibarát pápaként a második világháború idején meg sem kísérelte megakadályozni a holokausztot, hanem „hallgatott".

2 A Szentszék egy monumentális dokumentumkiadvánnyal felelt a vádra: VI. Pál megbízásából négy jezsuita történész 1965 és 1981 között 11 kötetben kiadta a Szentszék második világháborúval kapcsolatos vatikáni levéltárban fellelhető okmányait és dokumentumait.

3 Később azonban a Szentszék és az International Jewish Committee for Interreligious Consultations (DOC) által 1999-ben létrehozott — három zsidó és három katolikus történészből álló — vegyesbizottság hiányosságokat vélt felfedezni a forráskiadványban, és rámutatott: a 11 kötet dokumentumainak alapos vizsgálata nem teszi lehetővé, hogy válaszoljanak a Szentszék holokauszt idején játszott szerepével kapcsolatban felmerülő legfontosabb kérdésekre, mert számos dokumentum szövege eltérő értelmezésekre ad lehetőséget. A vegyesbizottság ezért 2001. július 7-én felfüggesztette tevékenységét, és a felmerült kérdések megválaszolásához a vatikáni levéltár megnyitását kérte. A kérés nyomán Walter Kasper bíboros, a többek között a zsidósággal való vallási kapcsolatokért is felelős szentszéki bizottság (a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának) elnöke 2001. augusztus 24-én kiadott nyilatkozatában jogosnak ismerte el a történészek arra irányuló kívánságát, hogy a Szentszék tegye teljesen hozzáférhetővé a XI. Piusz és XII. Piusz pápaságára vonatkozó dokumentumokat és tudatta, hogy a pápa kész megnyitni a kutatók számára ezeket az anyagokat, amint véget ér rendszerezésük és katalogizálásuk. Jóllehet a XI. Piusz pápaságának dokumentumait rendező munkálatok azonnal elkezdődtek, amikor 1985-ben kutathatóvá váltak .AT. Benedek pápaságának iratai, ekkor még nem lehetett előre látni, hogy a levéltár alkalmazottai mikor készülnek el Achille Ratti csaknem két évtizedes pápaságának feldolgozásával. A dokumentumok előkészítése azért olyan időigényes, mert a római kúria különböző dikasztériumaiból a levéltárba beérkező iratokat előbb könnyebben kezelhető kisebb kötegekbe csoportosítják és leellenőrzik az ügyiratok sorrendjét valamint, hogy az egyes címek valóban megfelelnek-e az iktatókönyvekben található adatoknak. Ezt követően bekötik, vagy dobozokban helyezik el az anyagot, majd megszámoznak és lepecsételnek minden egyes dokumentumot — az esetleges lopások kiszűrésére. Az előkészítő munkát tovább nehezíti, hogy a korszakban számos nunciatúra anyaga — mint például a második világháború alatt megszállt országoké {Lengyelország, Lettország, Litvánia, Észtország), vagy később a szovjet fennhatóság alá került közép-kelet-európai államoké —- teljesen rendezetlenül került a levéltárba, mert a Szentszék képviselőit egyik napról a másikra utasították ki állomáshelyükről, így jobb híján gyakran csak bőröndjeikben tudták magukkal vinni levéltárukat.

4 Mivel a fenti okoknál fogva az újabb periódus — XI. Piusz pápasága — megnyitását előre láthatólag legkorábban 2005 végére lehetett csak várni, 2002. február 15-én II. Já2 A XII. Piusz „hallgatásáról" szóló nézetek eredetet bemutatja: GIOVANNI MARIA VIAN: II silenzio di Pio XII. Allé origini della leggenda ncra. Archívum Históriáé Pontificiae (42) 2004, 223-229. 3 Actes et Documents du Saint-Siége relatifs á la Seconde Guerre mondiale. Ed. PIERRE BLET, ROBIÍRT A. GRAHAM, ANGHLO MARTINI, BURKHART SCHNEIDER. Cittádel Vaticano, 1965-1981.1-XI. 4 Vö.: „Tanti gridano per entrarc in questa fortezza segreta, e poi, quando é aperta, spariscono". Intcrvista con Sergio Pagano, prefetto delPArchivio Segreto Vaticano. Avvenire, 2005. január 14. 43