Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - Vajk Ádám: Egyházközségi iratok beszállítása a Győri Egyházmegyei Levéltár háza tájáról / 17–23. o.

Selejtezni, vagy nem selejtezni? A szerencsésen beérkező iratanyag lehetőség szerint azonnal rendezésen esik át. A kötetes anyagot minden esetben darabszinten, a szálas iratokat pedig alapszinten rendezzük, természetesen eredeti rendezettségének függvényében ettől a középszint irányába eltérünk. Az iratok beszállítása és selejtezése azonban több jogi kérdést is felvet. Gyakorta szembesülünk a kérdéssel, hogy a plébánia nem hajlandó lemondani tulajdonjogáról. Megnyugtatásukra szolgál, hogy erre nincs is szükség, hiszen irattárukat örökletétként szállítjuk be. Ez azonban további kérdést vet fel. Mit kezdünk a selejtezendő letéti anyaggal? Hiszen jogilag nem megengedett letéti anyagot kidobni, ugyanakkor a plébániai irattárakat igencsak szükséges megválogatni, hiszen például a bérmacédulákat, anyakönyvi értesítőket, a számadások mellékleteként eltett nyugtákat vagy a püspöki levéltárban már egyébként is meglévő anyagokat (pl. circulares

9

) teljesen felesleges őrizgetni. Sok esetben ezek az egyes plébániák anyagának 30-50%-át is kiteszik! Nos a megoldás egyszerű: helyben kell selejtezni..., vagy úgy kell tenni, mintha helyben selejteznénk. Tehát ami nem képvisel maradandó értéket, azt nem hozzuk be, vagy ha erre alkalomadtán nincs időnk, a levéltárban — természetesen a még nem jegyzékeit anyagot — megválogatjuk, és jobb megoldás híján az átadás-átvételi jegyzéket már a megselejtezett fondról készítjük el. Ez szakmailag indokolható és nem mellékesen maguk az iratképzők sem kifogásolják, hiszen a plébánosoknak is könnyebbség, hogy nem ülünk napokig a nyakukon. A „felesleg" kint hagyása és a beszállítás utáni válogatás végeredményét tekintve pedig egyébként is teljesen ugyanaz, csak a kinti munka egy részét a levéltár falain belül végezzük el, ezzel pedig ismét csak tetemes utazást takaríthatunk meg. Sajátosan alakuló kiszállások Amint már láthattuk, a kiszállások különleges „kalandokat" is tartogatnak. Egyik alkalommal az erős öntudattal rendelkező helybéliek miatti óvatosságból a plébános urat inkognitóban, egy direkt erre a túrára kölcsönkért négy személyes Fiat Seicento gépkocsiba „bepaszírozva," gyakorlatilag a lehető legkisebb létszámban kísértük falujába. (A falu nevének említésétől ez alkalommal hadd tekintsünk el.) A plébánia udvarára beállva annak kapuját rögtön bezártuk, és a magas kerítés mögött diszkréten végeztük munkánkat. Mivel elég gazdag anyagot sikerült begyűjteni, visszafelé a csomagtartó mellett az ülések alatt, a kalaptartón, az ölünkben és minden használható felületen becsomagolt iratanyag hevert. A kényelmetlenség ugyanakkor kifizetődött, konfliktus azóta sem lett a dologból. Nagycenken az egyházközségi képviselőtestület több tagjának felügyelete mellett végeztük kiszállásunkat, természetesen alkalmazkodva igényeikhez. Például előzetes átadás-átvételt készítettünk helyben, illetve ott hagytunk mindent — a meglehetősen hiányosan fennmaradt anyakönyveket is — amit nem szándékoztak átadni. Ennek ellenére utólag meggondolták magukat, amelyből az Egyházmegyei Kincstárnak kellemetlenséget is okoztak, mivel a KÖH-nél már másnap bejelentették, hogy „elvették" tőlük számos ré9 Megjegyzendő, hogy két szigetközi, korábban Esztergomhoz tartozott plébániáról teljes esztergomi circularcs-sorozatot tudtunk beszállítani, amelyet ugyancsak kutathatóvá tettünk látogatóink számára. 21