Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - Vajk Ádám: Egyházközségi iratok beszállítása a Győri Egyházmegyei Levéltár háza tájáról / 17–23. o.

gi kelyhüket és szentségtartójukat. Némi magyarázkodás után persze minden elrendeződött. Találkoztunk olyan plébánossal, aki oldallagos plébániájának kulcsát sem tartotta magánál, sőt olybá tűnt, hogy a plébániaépület helyével sincs tisztában. Elmondása szerint az épület olyan romos, hogy nincs benne semmi hosszú évek óta. Az ezekez hasonló eseteket mind nyilvántartásunkba vesszük, hogy alkalomadtán visszatérjünk a maradékért. A kiszállások túlnyomó része ezekhez képest simán zajlik. Turkálás a padláson, kamrában, garázsban, sufniban vagy a pincében, utána irány az iroda, sekrestye, templomi karzat stb. A plébánosok csak ritkán gördítenek akadályt elénk, esetenként nem járulva hozzá a régi anyakönyvek vagy a szálas iratanyag egy részének elszállításához. A „leletek" — csak a levéltári anyagnál maradva — a megszokott anyakönyvektől, protokollumoktól, iktató- és pénztárkönyvektől a szálas iratanyag változatosságán át a személyes, hagyatéki jellegű anyagokig, esetenként tervrajzokig, unikális térképekig és liturgikus tóratekercsekig terjed. SopronhorpácsxóX szállítottuk be a Győri Egyházmegye 188l-es térképének egyetlen jelenleg ismert példányát. Méreténél fogva is különleges fond a plébániai főcsoportban a tatai anyag. Ez az egyetlen, amelyet jóval korábban, még 1961-ben szállítottak be a Püspökvárba., hat szeneszsákba csomagolva, igaz, az anyakönyvek nélkül. Mindamellett, hogy lenyűgözött bennünket elődeink fizikai ereje, amellyel a vár legfelső toronyhelységébe juttatták a 6070 kilós zsákokat, megjegyzendő, hogy nem mindennapi élmény volt a kezdő levéltáros számára a püspöki levéltár költöztetésekor, 2000 áprilisában a csaknem negyven éves postai plombákat feltörni. Iratmennyiség, a pusztulás mértéke A beszállított iratok mennyiségének és az 1986-87-es repertórium

10 alaposabb összevetése során kitűnt, hogy az iratanyag egyes anyaegyházakban tetemes mennyiséggel lett kevesebb az utóbbi mindössze 20-30 évben (Gönyü, Gyömöre, Győr-Belváros, Kajárpéc, Kocs, Magyarkeresztúr, Markotabödöge, Pereszeny, Pereszteg

u

)\ A jelentős, az érintett plébániák anyagában átlagosan egy iratfolyómétert is meghaladó veszteséget főleg a szálas iratok pusztulása adja. Ez a már említett papírégető „néphagyomány" és a klérus esetenként „könnyed" iratkezelése mellett egyes községekben, mint például Nagycenken helyi gyűjtő lelkületű emberek (kutatók) tevékenységének számlájára írható, akik helytörténeti kutatásaikat otthon egyszerűbben müvelhetőnek vélik, ezért a plébánia irattárát, vagy annak egyes darabjait hazakölcsönzik — többnyire örök időkre. Sajnos a hasonló esetekkel nehéz mit kezdeni, ugyanakkor ellenkezőjére is akad példa. így Dunaalmáson, ahol az egyházközségi testület világi elnöke áldozatkészségének köszönhető az iratok jó részének fennmaradása. Az esperesi iratok csekély mennyisége abból adódik, hogy egyházmegyénkben — bár régtől fogva községek neveit viselik a kerületek — nincs székhelye az espereskerületeknek, így az iratok mindig az esperesi tisztet aktuálisan betöltő plébános székhelyén 10 Egyházmegyénk határai 1993. január l-jén megváltoztak, ezért a jelenlegi állapotok megismeréséhez a sajátunk mellett az Esztergomi Főegyházmegye anyagának repertóriuma is szükséges. " Különös, hogy az Esztergomi Főegyházmegye plébániáinak repertóriuma minden anyacgyház esetében milyen nagy mértékben eltér beszállított fondjaink adataitól. (Vö. Dunaszeg, Dunaszentpál, Győrzámoly, Mecsér és Nagybajcs.) 22