Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - Vajk Ádám: Egyházközségi iratok beszállítása a Győri Egyházmegyei Levéltár háza tájáról / 17–23. o.

teknél kitűnt, hogy a plébánosok közül sokak életét teszi nehezebbé a kutatók áradata, hiszen kötelességük a családkutatókat kiszolgálni, amit nyilván nehéz megoldani, ha több falu lelki életét kell gondozniuk. Többen úgy fogadtak, mint akik végre megszabadítjuk őket a gonosz kutatók áradatától, és végső soron egy csomó munkától. Nem beszélve a kezét összecsapó répcevisi házi néniről, aki nem győzött hálálkodni, hogy éppen a csúnya, koszos régi könyveket visszük el. Eleinte némi fejtörést okozott, hogy egy-egy plébánián mire is számítsunk, milyen könyv- és levéltári anyag várható. Ehhez egyrészt kapóra jött az 1970-es években készült plébánia-irattári felmérés,

7 valamint az egyházmegye 2001-es almanachja,

8 amelyben az akkori ismereteknek megfelelően a püspöki hivatal összegezte minden egyes plébániánál, hogy melyik anyakönyvet mikortól vezetik, illetve mikor épült a templom. Időközben előkerült egy 1955-ös felmérés az egyházközségi könyvtárakról, amit szintén nagy haszonnal forgatunk, minden kiszállás előtt átnézzük a mai napig. Ez alapján természetesen a könyvtárak pusztulásának mértéke is jobban megbecsülhető. Annak érdekében, hogy naprakészek legyünk az egyházmegye aktuális beosztását, a papság állomáshelyeit illetően, a többnyire évente megjelenő sematizmus (papi névtár) adatait Excel-táblázatba vittük, és egyesítettük az összes egyéb, említett helyekről nyerhető információval, valamint a hallomásból megismert adatokkal-eseményekkel. így egyetlen adatbázisból könynyedén felmérhető indulás előtt, mire számíthatunk, nagyjából mekkora mennyiségre készüljünk „banános dobozainkkal," a későbbiekben pedig megtervezhető lesz, mely értékesebb vagy nagyobb anyag felett disponáló plébánosokat környékezzük meg korábban, s kiket később. Ennek érdekében az egyes plébánosokat az általuk ellátott egyházközségek várható anyaga alapján osztályozzuk, s esetenként ez alapján jelöljük ki felkeresésük sorrendjét. Ezzel kapcsolatban felmerült, hogy különbséget kell-e tenni az úgynevezett oldallagosan ellátott (tehát lényegében üresen álló) és a lakott anyaegyház között. Azonban már első tapasztalataink megerősítették, hogy nem ez befolyásolja elsősorban az irat- és könyvanyag pusztulását, hanem papjaink személyisége, érdeklődése, valamint plébániafelújítási kedve. Egyébként is; jellemzően nincsenek tisztában azzal, hogy plébániáikon pontosan mi is található. Adatainkat — az áthelyezések hivatalos bejelentésével egy időben (általában június közepén) — rendszeresen frissítjük, ami nemcsak naprakészséget eredményez, hanem így még a tervezett „célpontok" áthelyezésének bekövetkezte (augusztus 1.) előtt meg tudunk szervezni egy gyors kiszállást, ahogy arra már volt is példa. Az utód plébános sok esetben elődjénél kevésbé segítőkész, ami munkánkat akár évtizedekre is ellehetetlenítheti az adott egyházközségben. Egyes papjaink szerint (sőt már ilyen gondolkodású civillel is találkoztunk) ugyanis az anyakönyv nem azért született, hogy bárki belenézhessen. A jelek szerint tehát egyes egyházközségek esetében abba is bele kell törődnünk, hogy jelenleg nem tehetünk semmit, csak az adott plébános áthelyezése után. 7 Magyarországi egyházi levéltárak fonajegyzékei II. A-C. Szerk.: DÓKA KLÁRA, Budapest, 1986-88. A felmerés az 1970-es évek vegével indult, ám sok esetben vélhetően 1950-es évekből való adatokat is hoznak, amely miatt adatai esetenként eleve kritikával kezelendők, az elmúlt mintegy 30 évben pedig meglehetősen elavultak, amint tapasztalatainkból is kitűnik. 8 Győregyházmegyei almanach 2001. Szcrk.: NÉMETH GYULA. Győr, 2001. 20