Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - Lakatos Andor: Egyházi levéltárak Magyarországon a 21. század elején - fordulóponton? / 4–16. o.

statisztikai jelentés alapján összesen közel 5 és fél ezer volt, közel kétezer kutató járt ebben az évben levéltárainkban. Figyelembe véve az intézmények számát, ez kb. 50 kutatót és 150 kutatási esetet jelent éves átlagban, levéltáranként. Ha figyelembe vesszük az ügyfelek számát is (akik különféle adatszolgáltatások, hiteles másolatok stb. miatt jönnek hozzánk), ez összességében további 1500, átlagban pedig további negyven esetet jelent. A megkeresések száma tehát kutatók és ügyfelek tekintetében évente kb. 200. Megállapítható, hogy ez a 200 megkeresés folyamatos teendőket jelent egy-két személyes intézményeink számára. (A valóságban természetesen az átlagtól igen eltérő számok is lehetnek, van ahol több mint 600 és van ahol csak 6 a kutatási esetek száma...) A kutatóforgalom mellett az egyházi levéltárak nagy részében igen komoly segédletkészítési és rendező munkára van szükség, ezek a munkák megkezdődtek, de még nagyon sok teendő áll előttünk. A szakmai követelményekről szóló rendeletben is megfogalmazott cél, hogy levéltári anyagunkat teljes egészében lefedjük középszintű (azaz iratsorozatok, illetve raktári egységek szintjén tájékoztató) levéltári segédletekkel, s ez a cél jelenleg még nem valósult meg. Nehéz a feldolgozottság fokát pontosan megbecsülni, de talán nem tévedünk nagyot, ha kb. 50%-osnak mondjuk (kiadott segédletek terén ez az arány gyengébb, kb. 30%-os). A közlevéltáraknak ezen a téren óriási az előnye, ott ugyanis a módszeres segédletkészítő munkák már a rendszerváltást megelőző évtizedekben is következetesen folytak. Figyelembe véve az egyházi levéltárak kis létszámát, a lemaradás pótlása valószínűleg még hosszú időt vesz igénybe, és ebben a munkában fontos szerepe lehet a pályázati támogatással alkalmazott segéderőknek. Nagy kihívás számunkra az informatika, a számítógép alkalmazása a levéltárakban. Ezen a téren alapvetően jónak mondható az egyházi levéltárak felszereltsége, az elmúlt évtizedben, zömmel pályázati támogatások segítségével általában beszerezték a megfelelő színvonalú informatikai eszközöket (számítógépek, nyomtatók, szkennerek, digitális fényképezőgépek), és ma már mindenütt használnak számítógépet. A nehézséget az jelenti, hogy a számítógéppel végzett tevékenység nem alkot rendszert: ugyanazon információkkal általában többször, többféleképpen dolgozunk. Feladataink végzése, eszközeink beszerzése nem informatikai tervek alapján történik, s a tervezettség hiánya azután gyakran keserű gyümölcsöket terem, kihasználatlan eszközök, zsákutcás szoftverek és többször elvégzett adatbeviteli munkák stb. formájában. Segédleteink döntő részben szöveg alapúak, és egyelőre nem, vagy csak kis mértékben rendeződnek adatbázisokba. A meglévő néhány adatbázis viszont egyedi, kísérleti jellegű és nem szabványos. Hozzátehetjük, hogy ez országos szinten, a teljes magyar levéltárügy számára problémás terület, és valóban átgondolt, szabványokra épült informatikai rendszerek a magyar levéltárakban egyelőre nem nagyon működnek. A levéltáros-informatikus szaktudás kialakulásamegszületése még az egyházi levéltárakban is várat magára. Egyházi levéltáraink közel fele rendelkezik honlappal, pontosabban a levéltárra vonatkozó összetett, több oldalból álló anyaggal-információkkal. A közölt tartalom gyakran a fenntartó egyházi intézmény honlapjához kapcsolódik. Önálló nyitólappal és külsővel, esetleg saját aldomain-névvel megjelenő honlappal levéltáraink harmada rendelkezik, külön szervert a honlap kezelése és szolgáltatása céljából csak néhány helyen üzemeltetnek. Ugyanakkor intézményeink kb. 20%-a még ma sem érhető el az interneten, a keresők itt csak közvetett adatokat találnak róluk. Kutatószolgálat, intézményi adminisztráció, pályázatok lebonyolítása, rendszerépítés, honlap- és kiadványok szerkesztése — ez a rövid, címszavas felsorolás is sejteti, 14