Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - Lakatos Andor: Egyházi levéltárak Magyarországon a 21. század elején - fordulóponton? / 4–16. o.

Képzés és továbbképzés A képzés és továbbképzés témájában elsőként utalnék az iskolai végzettségre: az egyházi levéltárakkal kapcsolatban álló kb. 80 munkatárs ugyanis döntő részben felsőfokú végzettségű.

24 Ha a közlevéltárakban használatos szakirányú végzettség fogalmát használjuk (ez történelem és/vagy levéltár szakos végzettséget jelent), akkor azzal több mint 50 fő rendelkezik, ha pedig az egyházi levéltárakban a teológiai végzettséget is szakirányúnak tekintjük, akkor kb. 65-70 főnél járunk. Igen magas a tudományos fokozattal, doktori címmel rendelkezők száma, ha a jelenleg doktori iskolába járó személyeket is ide számítjuk, akkor összesen 30 főt említhetünk. Az egyházi levéltárosok alapképzettsége öszszességében tehát jónak mondható. Természetesen szükség van a továbbképzésre, a kifejezetten levéltáros ismeretek minél mélyebb elsajátítására. Intézményes felsőfokú továbbképzési lehetőség alig volt az elmúlt másfél évtizedben (kb. 3-4 egyházi levéltáros vett részt benne), a Magyar Országos Levéltár által szervezett segédlevéltáros tanfolyamokon viszont többen (kb. 7-8 fő) is részt vettek, és ott hasznos tapasztalatokat szereztek. A jövőben várhatóan több lesz az intézményes lehetőség is, ugyanis a közlevéltárak továbbképzési kötelezettségeinek teljesítése érdekében újabb tanfolyamokat, szakképzési terveket akkreditáltak, és változott az egyetemi képzés felépítése-jellege is. A változások miatt és a megfelelő tapasztalatok hiányában viszont egyelőre sokan nem tudják eldönteni, hogy merre induljanak, s hogy milyen képzési formát érdemes választaniuk. Az intézményes továbbképzés mellett nagy szerepet vállalnak a levéltáros egyesületek, amelyek szakmai napok szervezésével, illetve vándorgyűléseik alkalmával igyekeznek megfelelni a hasonló igényeknek. Az MLE és a MELTE is komoly hangsúlyt fektetett tevékenységében a szakmai tapasztalatcserére és továbbképzésre. Hasonló szakmai napok szervezésével, ül. konzultációval az egyes felekezeteken belül is működtek bizonyos „műhelyek", a katolikus egyházban például az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ (OKGYK) szervez évente két alkalommal egy-egy napos szakmai továbbképzést és tapasztalatcserét a katolikus levéltárosoknak. A református levéltárosok, köztük határon túli munkatársak képzéséhez és tapasztalatszerzéséhez segítséget nyújtott a debreceni Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára; az evangélikus levéltárosok-levéltárak esetében pedig az Evangélikus Országos Levéltár vezető szerepe, felügyeleti tevékenysége jellemző. Az önképzést és a tudományos kutatást szolgálja a magyarországi levéltárakban a „kutatónap" alkalmazása, mely az egyházi levéltárak munkatársai esetében nem tekinthető általánosan elterjedtnek. Kutatószolgálat, segédletek, az informatika alkalmazása A kutatóforgalom az elmúlt évtizedben jelentős mértékben, szinte mindenütt a többszörösére növekedett. E növekedés eredményeként ma már folyamatosnak mondható a kutatói jelenlét az egyházi levéltárakban. A nyitvatartási időt valóban ki is használják a kutatók, és nem nagyon van olyan nap, hogy a levéltárosra „ne nyitnák rá" az ajtót. A kutatási esetek száma a nyilvános magánlevéltárnak minősülő intézményekben, a 2004. évi Az említett létszám a határon túli intézmények munkatársaival együtt értendő. Az adatok forrását ld. Ki kicsoda az egyházi levéltárakban? Egyházi levéltárosok, egyházi levéltárak 2003-ban. Szcrk.: LAKATOS ANDOR. MELTE, Kalocsa, 2003. 13