Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - Lakatos Andor: Egyházi levéltárak Magyarországon a 21. század elején - fordulóponton? / 4–16. o.

Epületek, elhelyezés Az egyházi levéltárak elhelyezése kapcsán elmondható, hogy ezek az intézmények to­vábbra is általában az egyházi központok közelében (gyakran régi, reprezentatív épüle­tekben) találhatók. Az iratok elhelyezése általában megfelelő, de mégis vannak bizonyos állományrészek, melyek sorsa tipikusan „mostohább". A katolikus egyház esetében a központi, egyházfői hivatalok iratai mellett általában gazdátlanabb volt a gazdasági iratok, az uradalmi levéltárak sorsa, különösen az egyházi birtokok 1945-ös államosítása után. Ezeket az iratokat gyakran külön gazdasági épüle­tekben őrizték, melyek idővel funkciójukat veszítették. Kényszerű költöztetések követ­keztek, és a központi püspöki levéltárakban általában már nem volt hely a fogadásukra. A nagy múltú főpapi tanácsadó testületek, a káptalanok iratai pedig sokszor a székesegy­házak helyiségeiben (sekrestyék feletti, emeleti termekben) voltak, s az idők során a be­építések, funkcióváltások miatt végül általában kiköltöztek, és néha padlásokra-tetőte­rekbe, esetleg tornyokba kerültek. Újonnan jelentkező, de annál aktuálisabb probléma, hogy az elmúlt évtizedben sok plébánia, lelkészi hivatal lakatlanná vált a paphiány és a gyülekezetek elnéptelenedése következtében, s az „oldallagosan ellátott" plébániák és az összevont gyülekezetek iratai a tapasztalatok szerint gyakran veszélybe kerültek. Lakatlan épületekben, folyamatos fel­ügyelet nélkül nem ajánlott az iratok őrzése, ezért az egyházi levéltáros szakma az elmúlt évtizedben egyre többet foglalkozott az egyházközségi iratok begyűjtésének és rendezé­sének gondolatával és lehetőségével, egyelőre szerény eredményekkel. A beszállítások és rendezések megkezdődtek, de ezek száma még semmiképpen sem nevezhető töme­gesnek. 21 Ezzel kapcsolatban időnként jogi nehézségek is vannak (az egyházközségi ira­tok tulajdonosa a gyülekezet, amely akár rossz körülmények között is ragaszkodhat ira­taihoz), de a fő akadály mégis inkább a szabad raktári kapacitás hiánya és a levéltárosok túlterheltsége. A rendszerváltás az egyházak életében a korábban államosított ingatlanok egy részé­nek visszaadását, tulajdonrendezését hozta. Ennek köszönhetően az elmúlt évtizedben sokat költöztek az egyházi intézmények, s az újonnan használatba vett ingatlanokban (amelyek általában régi, felújított épületek) gyakran a levéltárak is új raktárakat kaptak. Majdnem minden intézmény életében voltak, ül. bizonyos esetekben a közeljövőben is várhatóak hasonló bővülések-költözések. Az újonnan kialakított raktárak berendezését­felszerelését általában levéltáros pályázati források segítették. A bővülések-költözések következménye ugyanakkor az is, hogy ma már majdnem mindenütt több épületben, több helyszínen működünk, és csak igen ritkán valósulhat meg, hogy a teljes gyűjtemény egy épületben, egymáshoz közeli helyiségekben legyen. A közelmúlt legnagyobb egyhá­zi levéltári beruházása volt a Prímási Levéltár új épülete Esztergomban, mely a Szent Adalbert Központban, más gyüjtemenyrészek (könyvtár, múzeum) közelében kapott he­lyet, és több ezer iratfolyóméter befogadására alkalmas. 22 21 Jelentősebb mértékű begyűjtés-beszállítás történt a Győri Egyházmegyei Levéltárban (ld. jelen lapszámban Vajk Ádám írását! A Szerk.) és a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltárban, valamint a határon túli egyházi levéltárakban, ahol külön NKÖM pályázati keret is támogatta az iratmentést. A hely­hiány miatt szerényebb mértékű, de szervezett begyűjtés folyt még az Evangélikus Országos Levéltárban. 22 Erre vonatkozólag ld. jelen lapszámban HUGEDŰS ANDRÁS beszámolóját! (A Szerk.) 10

Next

/
Thumbnails
Contents