Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 2. szám - MÉRLEG - Halász Csilla: Gila János: Közszínterek, krónikák. A művelődési otthonok története Bács-Kiskun megyében 1950-től 1990-ig. Szerk. Tánczos-Szabó Ágota. Budapest, 2006 / 89–91. o.

GILA JÁNOS: KÖZSZÍNTEREK, KRÓNIKÁK. A MŰVELŐDÉSI OTTHONOK TÖRTÉNETE BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN 1950-TŐL 1990-IG Szerkesztette: TÁNCZOS-SZABÓ ÁGOTA. Napkút Kiadó. Budapest, 2006. 254. Gila János Közszínterek, krónikák című összefoglaló munkájával nem kisebb feladatra vállalkozott, mint a magyar közművelődés történetében fontos szerepet játszó intézményrendszer Bács-Kiskun megyei történetének feldolgozásra. A szerző láthatóan hatalmas munkát fektetett az anyagok összegyűjtésébe, és e terület negyvenévnyi történéseinek, folyamatainak feltárásába. Munkáját megkönnyíthette, hogy Gila János maga is hosszú éveket töltött a művelődési munka területén, belülről látva és ismerve a művelődési otthonok életét. A könyv első részében a szerző négy nagyobb — időhatárok szerint — fejezetre osztva mutatja be a művelődési otthonok megyei történetét. Nem „in medias res"-ként kezdődik a népmüvelés korszakának (1949-1956) elemzése, hanem néhány oldalon keresztül vázlatos ismertetést kapunk a megye közművelődési hagyományainak múlt századi kialakulásától kezdve a szabadművelődés korszakáig (1945-1949). Ezután következik az ötvenes évek időszakának részletesebb bemutatása. Ekkoriban a Bács-Kiskun megyei kultúrotthonok (1960-tól művelődési otthonok) életét is az extenzív fejlesztés felülről meghatározott elvei határolták be. A művelődés szintereit, módszereit, eszközeit és alkalmait a politikai élet irányítói határozták meg; kultúrforradalmat hirdettek, amelynek legfontosabb támasza lett a kultúrotthonok intézményi hálózata. Bár a kultúrotthont „ a dolgozók művelődését és szórakozását szolgáló intézmény"'-ként definiálták, gyakorlati értelemben ez az intézmény egyaránt lehetővé tette a kulturális erők összefogását, a különböző munkaterület szoros összekapcsolását, de a párt számára megfelelő politikai irányítást és rendszeres ellenőrzést is.

1 A politikai irány meghatározottsága mellett a kialakuló intézmények valóban részt vállaltak a kultúra közvetítésében, a vidéken élő emberek szórakoztatásában. Ez utóbbi tényt kívánja a szerző a Bács-Kiskun megyei művelődési otthonok jellemző eszközeinek bemutatásával bizonyítani. Fontos szerepet játszottak ekkor az ismeretterjesztő előadások — Szabad Föld Téli Esték, Szabad Föld Vasárnapok —, a különböző szakkörök (fotó-, modellező, sakk-, természetjáró körök stb.) és a magasabb szintet képző szabadakadémiák és szabadegyetemek. Ezzel párhuzamosan a műkedvelő művészet is fejlődött a megyében, amit mi sem bizonyított jobban, mint e csoportok számának néhány év alatt történő megnégyszereződése. Emellett számos példát hoz a szerző a híres helyi hagyományőrző, színjátszó- és tánccsoportok sikereire. E korszak kettősséget jól mutatja az, hogy a felettes hatóságok szigorúan meghatározott és ellenőrzött munkatervei, hogyan határolták be a helyi törekvéseket. 1956 után változások történtek a művelődés területén is. Az extenzív fejlődést felváltotta a minőségi feltételek tényleges megteremtésének igénye. Háttérbe szorult — de nem szűnt meg — a kulturális agitáció, a politikai propaganda mindent átitató programja, előtérbe kerültek viszont a helyi kezdeményezések. ÓNODI MIKLÓS: Kultúrotthon mozgalom. Előadásjegyzet, 1951. ápr. 13. Ld. Magyar Művelődési Intézet adattára, NI 511 89