Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 2. szám - MÉRLEG - Bódi Zsuzsanna: Fischer Béla visszaemlékezései. Források Pécs történetéből 1. Közread., a bevezetőt, a jegyzeteket és a mellékletet írta Visy Zoltán. Pécs, 2006 ; Pécs szerb megszállása egy szerb újságíró szemével. Források Pécs történetéből 2. Ford., a bevezetőt, a jegyzeteket és a névmutatót írta, a kötetet szerk. Hornyák Árpád. Pécs, 2006 / 82–85. o.

jegyzetezéssel, rengeteg adattal külön kitérve a Magyar-Szerb Köztársaság rövid életére. Lezárásul a határ-megállapítás további részleteit tárja a szerkesztő az olvasó elé. A gazdag összefoglalás után következik a visszaemlékezés első része az eredeti címmel: Rabságba vetett lelkek nyomában. Már az előszót olvasva érzi az olvasó a kor stílusát, az érzelemmel, pátosszal átszőtt fogalmazást, pedig tudjuk, hogy az emlékirat évtizedekkel a történtek után íródott. Az általa megélt események ismertetése előtt Glibonjski több történetet is elmesél arról, hogy találkozott Pécsen vagy Pécs környékén szerbekkel. A találkozások inkább elkeserítők, mintsem lelkesítők voltak a számára, hiszen főleg idős emberekkel tudott anyanyelvükön beszélni. Az előszó után tér rá Baranya 1918 és 1923 közötti időszakának az ismertetésére, úgy ahogy ő megélte. Kifejti, hogyan került az események közepébe, milyen szerepet játszott a szerb katonaság bevonulásában, a szerb közigazgatás bevezetésében. Nem csak a vele megesett eseményeket írja le, hanem megpróbál átfogóbb képet adni a történtekről, sőt még egy legendát is elmesél, nevezetesen Stevan Stiljanovic 16. századi despota történetét. A következő fejezetek a magyar kommunista emigránsok szerepére térnek ki, valamint azoknak a gyűléseknek a szervezését írják le igen részletesen, amelyek során a Magyarországtól való elszakadást követelték. Ezután a szerző a párizsi békekonferencia eseményeit taglalja és számos általa megélt történettel, párbeszéddel ábrázolja és színesíti a lelkiállapotáról megrajzolt képet, amit a fogyatkozó remények és a tájékozatlanság keltettek mind benne, mind a társaiban. Párizsi utazását írja talán le a legrészletesebben, mert ahogy írja „ idealizált küldetésnek" érezte és reménykedett, hogy befolyással lehet a békekonferencia eseményeire, ráadásul olyan személyiségekkel találkozhatott, olyan környezetbe került, mint addig soha. Számos párbeszédet próbál szó szerint ismertetni, részletesen, sokszor regénybe illően írja le saját lelkiállapotát, végleg elvesző reményeit. Az utolsó fejezetek a kiürítés előzményeit, a kiürítést, majd a határ-megállapítást mutatják be. A visszaemlékezés után a mellékletekben található egy névmutató, valamint egy táblázat a helységnevekről magyar és szerb/horvát nyelven a könnyebb tájékozódás érdekében. A sort a Baranjski Glasnik első címlapjának fotója zárja. * Összességében elmondható, hogy az alapítvány gondozásában meginduló új sorozat hiánypótló, lehetővé teszi a nagyközönség számára egy értékes forráscsoport megismerését, amely nagyban színesíti és árnyalja a már eddig megjelent kiadványokat, tanulmányokat és monográfiákat. Bódi Zsuzsanna 85