Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 2. szám - MÉRLEG - Krahulcsán Zsolt: Palasik Mária: A műegyetemisták Odüsszeiája, 1944–1946. Budapest, 2006 / 86–88. o.

PALASIK MÁRIA: A MŰEGYETEMISTÁK ODÜSSZEIÁJA, 1944-1946 Műegyetem Kiadó. Budapest, 2006. 268 Az egykori József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (ma: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) a 2006/07-es tanévben ünnepli / 752-ben történt alapításának 225. évfordulóját.

1 Ez az esemény kiváló alkalom a visszatekintésre és az emlékezésre, hiszen az egyetem mindig is meghatározója volt a magyar tudományos, szellemi, kulturális életnek, és a sorsfordító, történelmi időkben az egyetem polgárai jelentős szerepet játszottak, így az 1848/49-es szabadságharcban, illetve az 1956-os forradalomban is. A II. világháború vészterhes időszakában az akkori hallgatóknak, oktatóknak — a mai közvélemény számára kevéssé ismert — súlyos próbatételnek kellett megfelelniük. 1944 decemberében a nyilas kormányzat arra kényszerítette az egyetem hallgatóit, hogy Németországba, telepítve folytassák és fejezzék be tanulmányaikat. Az érintettek 2004-ben emlékeztek meg a kitelepítés 60. évfordulójáról és ekkor merült fel, hogy történetüket könyv formában is meg kellene örökíteni az utókor számára. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Egyetemtörténeti és Hagyományőrző Bizottsága kezdeményezésére, korabeli naplók, fennmaradt iratok, fényképek, visszaemlékezések alapján Palasik Mária történész nemcsak terjedelmes, hanem alapos, gazdagon jegyzetelt művében kíséri végig a Műegyetemisták „Odüsszeiáját" a kitelepítés előzményeinek bemutatásától, egészen az utolsó csoportok hazaérkezéséig, illetve a magyarországi — egyes esetekben idegen országban történő letelepedésükig — visszailleszkedésükig. A szerző tág teret szentel a köztörténet, a korszak viszonyai, valamint a bel- és külpolitikai összefüggések bemutatására, az egyetemisták behívásának, az utazás nehézségeinek leírására, a kitelepítetteknek a létért, a túlélésért folytatott mindennapi küzdelmének ábrázolására. Palasik Mária ugyanakkor kitér arra is, hogy mi történt Magyarországon a hazahozataluk érdekében, bemutatja a különféle változatokat a hazatérésre, s az itthoni — nem mindig szívélyes, sőt inkább bizalmatlan, zord — fogadtatást is. Külön fejezet szól azokról, akik nem mentek Németországba, itthon maradtak, s így az ő sorsuk bemutatásával lesz még teljesebb a kép. A nyilas kormányzat a náci Németországgal Magyarország kiürítéséről és a Németországba szállítandó javakról kötött megállapodása értelmében 1944. november végén elhatározta az egyetemeknek a Harmadik Birodalom területére történő kitelepítését (is).

2 Első ütemben a budapesti felsőoktatási intézményeknek a — katonai úton történő — áttelepítését tervezték végrehajtani. A célállomás Breslau, Halle és Drezda volt. A férfi hallgatókat katonai szolgálatra, míg a nőket honvédelmi munkára hívták be, azzal az indokkal, hogy tanulmányaikat Németországban kell folytatniuk. A behívás az orvosi egyetemek diákjait, az állatorvostan-hallgatókat, valamint a József nádor Műszaki és 1 A Királyi József Műegyetem első elődintézményét még 1782-ben alapították. Ezt az évszázadok során meg több átszervezés követte. A legjelentősebb az 1934. évi volt, amikor létrejött az ország legnagyobb egyetemi szervezete, a Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. Ekkortól öt kar alkotta az Egyetemet: a mérnöki és építészmérnöki, gépcsz-cs vegyészmérnöki, bánya-, kohó-és erdőmérnöki, mezőgazdasági és állatorvosi, valamint közgazdaságtudományi. Millenniumi Évkönyv. Szerkesztette és a bevezetőt írta Kiss MÁRTON. Budapest, 2000, 14. 2 Bővebben Id. JUHÁSZ GYULA: Magyarország külpolitikája, 1919-1945. Budapest, 1988. 452. valamint PETÖCZ PÁL: A magyar egyetemi és főiskolai hallgatók a második világháború idején. Századok, 1986/2.sz. 306. 86