Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 2. szám - MÉRLEG - Bódi Zsuzsanna: Fischer Béla visszaemlékezései. Források Pécs történetéből 1. Közread., a bevezetőt, a jegyzeteket és a mellékletet írta Visy Zoltán. Pécs, 2006 ; Pécs szerb megszállása egy szerb újságíró szemével. Források Pécs történetéből 2. Ford., a bevezetőt, a jegyzeteket és a névmutatót írta, a kötetet szerk. Hornyák Árpád. Pécs, 2006 / 82–85. o.

A memoár utolsó két fejezet a szerb megszállásról majd az azt követő időszakról már csak „vezérszavakban" íródott, a szerzőnek nem maradt ideje kifejteni az eseményeket. A rövid, tárgyszerű mondatok teszik talán még megrázóbbá szavait fogságba eséséről, a szerb megszállásról, majd később a közigazgatás újbóli megindításáról. „Belgrádból vizsgálóbíró. Különzárka, Rettenetes piszok. Feleségem hozta naponta az ebédet stb. cselédruhában. VIÍI/8-án vizsgálóbíró megszüntette az eljárást (hazaárulás). " Mivel a Visszaemlékezések 1921-gyei zárul, Fischer Béla 1930-as, '40-es évekbeli pályafutását más dokumentum segítségével követheti végig az olvasó, Fischer pécsi irodalomszervező tevékenységén át az országgyűlés felsőházában elhangzott beszédeiig. A kötet végét — a már említett mellékleteken kívül — a memoárszerző életéhez kapcsolódó korabeli fényképek teszik érdekessé. * Az újonnan indult sorozat második kötete is forráskiadvány. Milán Glibonjski korabeli szerb újságíró visszaemlékezéseit adja közre Pécs-Baranya szerb megszállásának időszakáról Az emlékiratot Hornyok Árpád fordította és szerkesztette, illetve ö írta a bevezetőt, a jegyzeteket és készítette el a névmutatót is. A bevezetőben a szerkesztő bemutatja a visszaemlékezés íróját, valamint a mű keletkezésének és felkutatásának körülményeit. Milán Glibonjski már a zombori tanítóképző diákjaként, 1909-1910 során megismerkedett a baranyai falvakkal, mivel a nyári szünidőben felméréseket végzett Jovan Cvijic szerb etno-geográfus számára. Nyelvtudása, helyismerete és a nemzetegyesítés eszméje arra sarkallták, hogy felajánlja szolgálatait a belgrádi konvencióban kijelölt demarkációs vonalig bevonuló szerb hadseregnek. Emellett ő volt a szerkesztője az 1919 és 1921 között megjelenő Baranyai Közlönynek is, valamint ő vezette a baranyai szerb sajtóirodát. Emlékeit évtizedekkel később, „két részletben", 1969-ben és 1975-ben, vetette papírra. Az emlékiratok a Szerb Tudományos Akadémiára kerültek, és azóta az intézmény levéltárában találhatók. Az emlékirat közlése előtt a szerkesztő szükségesnek tartotta egy külön fejezetben röviden összefoglalni a leírt történelmi eseményeket, ismertetni a tényeket, hiszen a műfajánál fogva szubjektív mű nem adhat pontos, tárgyszerű képet a szerb megszállásról. Ugyanakkor, mint az események közvetlen résztvevője, írója fontos adalékokkal szolgál a történtekről. Az összefoglalás nemcsak a tényeket, eseményeket sorolja, hanem igyekszik mélyebb összefüggéseket feltárni, rávilágítani az események mozgatórugóira. Nem pusztán a békekonferencia történéseit, a jugoszláv békedelegáció tevékenységét ismerteti részletesen, hanem azok hátterét is: a magyarországi politikai fordulatot, a nemzetiségi összeírások eredményét, a stratégiai megfontolásokat, a gazdasági motívumokat, valamint a helyi lakosság mozgósítását. Külön kitér a terület szerb megszállás alatti közigazgatásának bemutatására és arra a kapcsolatra, ami kialakult a belgrádi kormány és a megszállt területekre menekült magyar kommunisták között. Ennek a következménye lett Linder Béla polgármesterré választása 1919-ben. Ezután a fordulatos kiürítés eseményeit ismerteti rendkívül gazdag 84