Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 1. szám - HÍREK - Décsey Sándor: "Múlt s jövő asztalánál": az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc forrásai: Fiatal Levéltárosok Egyesülete 1. konferenciája / 101–105. o.

tok védelme miatt szükséges — nincs kutatási korlátozás sehol. Az adatvédelem, publikációs nehézségek kapcsán kialakult beszélgetés végére az derült ki, hogy ez a téma önmagában megérdemelne egy önálló konferenciát. A délutáni ülésszak levezető elnöke dr. Borsodi Csaba, az ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszék vezetője volt, akinek köszöntő szavai után dr. Simándi Irén, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa tartott előadást a Szabad Európa Rádióról. A SZER történetének rövid ismertetése után részletesen szólt a Magyar Osztály megalakulásáról, működéséről, munkatársairól. A kémtörténetektől sem mentes intézménytörténet után a hallgatóság képet kapott arról, hogyan is került az anyag az OSZK-ba. A SZER és az OSZK között 1997. május 22-én született megállapodás alapján 4400 magnótekercs került a könyvtár Hangtárába. Ebből 27 tekercs 1951-1987 közötti háttéranyag, 1232 tekercs 1951-1993 közötti adás valamint 3752 tekercs a Kossuth Rádió Münchenben rögzített adása. Híranyag azonban sajnos nem maradt meg. Természetesen jelentős terjedelmű az írásos anyag is. A Kézirattárban találhatóak a rádió volt dolgozóinak hagyatékai, visszaemlékezései. 2001. őszén a Koblenz-i Bundesarchiv-ból Budapestre került a rádió 1956. október 22 — november 13-a közötti adásainak anyaga. Az 1956os hanganyag körülbelül 400 órányi, amely nemsokára kutathatóvá válik. A rádióra vonatkozó anyagok találhatók még az ÁBTL-ben, CEU-ban (más kelet-európai osztályok anyaga), Petőfi Irodalmi Múzeumban (videó- és hangtár) és a MOL-ban. Ezt követően került sor a konferencia „leglátványosabb" részére. Dr. Jalsovszky Katalin, a Magyar Nemzeti Múzeum Fotótárának 1956-os gyűjteményéről beszélt, közel 40 eredeti fotóval illusztrált előadásában. A forradalom során felmérhetetlen mennyiségű fotó készült, melyek közül nem egy fontos szerepet kapott a megtorlás időszakában is. A fényképekre ugyanúgy „vadásztak", mint a fegyveres felkelőkre. Sok ilyen kép található az ÁBTL-ben (albumokba kötve), illetve a BFL-ben, peranyagokban. A fotók rejtegetést komoly börtönbüntetéssel sújtották, így sok magánfelvétel csak 1989 után került elő. A MNM Fotótárában körülbelül 4000 felvétel található. A készítőiket 3 csoportba lehet sorolni. Voltak a hivatásos fotósok, magyarok és külföldiek egyaránt. Ok valamilyen újság vagy hírügynökség megbízásából dolgoztak. Azonban a hivatásos fotósok egy része sem megbízásból, sokkal inkább „önszorgalomból" fotózott. Az amatőrök, magánfényképészek anyagai kevésbé mozgalmasak, inkább a romokról, roncsokról, halottakról szólnak, nem magukról a történésekről. Kevés felvétel van vidékről és a különböző szervekről {Nemzeti Bizottság, Munkástanácsok), valamint a november 4-e utáni eseményekről. Az előadó elmondta még, hogy 1989-ig a hatalom sikeresen manipulált a fotókkal. Az „ellenforradalomról" szóló kiadványok mindegyikében szerepeltek képek a Köztársaság téren meglincselt ávósokról, de a Kossuth téri és más sortüzek áldozatairól nem láthattunk semmit. Ezzel kapcsolatban az előadó kihangsúlyozta a fotó, a vizuális élmény fontosságát az emlékezetben. Batalka Krisztina a Budapesti Műszaki Egyetem Levéltárának munkatársa a BME 1956-os történetének forrásairól beszélt. A Műegyetem 1950-es évekre vonatkozó intézménytörténete után részletesen szólt az októberi eseményekről, az elégedetlenség okairól, a diákotthoni gyűlésekről és a 22-ei nagygyűlésről, annak követeléseiről. A forradalom kiindulópontjának tekintett felvonulás szervezését eredeti dokumentumok idézésével vázolta az előadó. Ezután átfogó képet adott a Műegyetem október 23 — november 4-e közötti életéről, a műegyetemisták szerepvállalásáról. Előadása következő részében részletesen szólt a levéltári és egyéb közgyűjteményi forrásokról, amelyek használata el104