Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 1. szám - HÍREK - Décsey Sándor: "Múlt s jövő asztalánál": az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc forrásai: Fiatal Levéltárosok Egyesülete 1. konferenciája / 101–105. o.

tokát emelte ki az előadó. Készültek családonkénti veszteségkimutatások (személyi és anyagi egyaránt). A bírósági iratokban periratok, tanúkihallgatások, ítéletek és különféle csatolt bizonyítékok találhatóak. Ezen iratanyagok mindegyike fontos a helytörténeti kutatók számára, hiszen az egyes településeken történtek jól rekonstruálhatók belőlük. Márpedig egy megyei levéltárban a kutatók nagy része helytörténetet kutat, jegyezte meg Tóth Judit. Dr. Ehrenberger Róbert, a Hadtörténelmi Levéltár levéltárosa a szaklevéltár rövid bemutatása után először arról beszélt, hogy 1956-tal kapcsolatban milyen iratanyagok nem találhatóak meg. Az 1956. október 23-a és november 4-e közötti időszakból eredeti csapatanyag, Honvédelmi Minisztériumi és Vezérkar Főnökségi iratok nincsenek a levéltár őrizetében. Hogy az ebben az időszakban keletkezett iratok hol vannak, megvannak-e egyáltalán, arról senki sem tud biztosat mondani. Azonban az, hogy egy-két lapnyi iraton kívül sehol semmi nem maradt meg, tudatos irateltüntetésre vagy megsemmisítésre utal az előadó szerint. Ezek után áttekintette, hogy mi az, ami van. A legfontosabb talán az 1956-os dokumentációs gyűjtemény. Egy 1956. december 17-i vezérkar főnöki utasítás alapján minden alakulatnál összefoglaló jelentések készültek az október-novemberi eseményekről. Ezek a jelentések kitérnek a személyi, fegyverzeti és anyagi veszteségekre; az elöljáró parancsnoksággal, más alakulatokkal és a szovjetekkel való kapcsolatra; a személyi felelősség kérdésére és a helyőrség területén történt „ellenforradalmi" eseményekre. Ezt a 28 doboznyi irategyüttest kellő forráskritikával kell kezelni, sok bennük a „szépítés," felelősség elhárítás, hiszen az eseményekben érintett tisztek fogalmazták ezeket az írásokat. A Különgyűjteményben katonák és civilek visszaemlékezései is megtalálhatóak. Az egészségügyi intézmények itt lévő iratanyaga nem teljes, a korszakból leginkább statisztikákat, utólagos összefoglalásokat tartalmaz. A Magyar Néphadsereg csapatanyagaiban az 1957-es év iratai között az 1957 tavaszán alakult karhatalmi egységek 5 doboznyi iratanyaga a forradalom leverése utáni harci cselekményekre, objektumvédelemre, tüntetésekre vonatkozóan tartalmaz fontos adatokat. A Katonai Bíróságok iratanyaga jogtörténeti és hadtörténeti szempontból is fontos. Itt csak azok az ügyek találhatóak meg, melyek eljutottak a bírósági szakaszba és jogerős ítélettel zárultak. A kb. 680 doboznyi iratanyag 1956 és 1961 között keletkezett és az eredeti bírósági segédkönyvek alapján kutatható. Soós Viktor Attila, a MOL levéltárosa a történelmi egyházak és a forradalom kapcsolatának levéltári forrásairól beszélt. Az iratanyagot négy konkrét eseten keresztül (egy országos, egy helyi, egy regionális, egy személyes) mutatta be. Általánosan elmondható, hogy a papság a fegyveres harcokban (ismereteink szerinte egy esetet leszámítva) nem vett részt. A kórházakban segédkeztek a sebesültek ellátásában, segélyek elosztásában. Sok helyen elmozdították a békepapokat, az 1950 után kinevezett „rendszerhű" vezetőket. Naplókból, visszaemlékezésekből kaphatunk képet egy-egy hely történéseiről, egyházi személyek nézőpontjából. „Természetesen" vannak ügynöki beszámolók, jelentések is. Érdekes adalék a Győri egyházmegye egyik körlevele a forradalom leverése utánról, amelyben a püspök felszólítja papjait, hogy csak azok hagyhatják el szolgálati helyüket, akiknek erre külön engedélyük van, vagy akinek élete közvetlen veszélyben forog. ÖSzszességében elmondható, hogy egy-egy ügy teljes átlátásához sok helyen, a magyar levéltári hálózat számos területén kell a kutatónak tájékozódnia. A délelőtti ülésszak végén az elhangzott előadásokkal kapcsolatos egyik kérdésre válaszolva elhangzott, hogy ma már — néhány kivételtől eltekintve, ahol személyi ada103