Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - 1956 MEGKÖZELÍTÉSE: LEVÉLTÁRAK, IRATTÁRAK - Cseh Gergő Bendegúz: Az állambiztonsági iratok pusztulása 1956-ban: forrásközlés / 3–15. o.

1956 MEGKÖZELÍTÉSE: LEVÉLTÁRAK, IRATTÁRAK CSEH GERGŐ BENDEGÚZ AZ ÁLLAMBIZTONSÁGI IRATOK PUSZTULÁSA 1956-BAN (forrásközlés) A 20. század második felének hazai levéltári forrásait számos pusztulás-pusztítás érte, arányait tekintve azonnal minden bizonnyal a volt államvédelmi, állambiztonsági szervek iratanyaga szenvedte el a legnagyobb károsodást.

1 Ehhez a nagymértékű iratpusztuláshoz hozzájárultak az állambiztonsági szervek rendszeres és rendkívüli iratselejtezési és megsemmisítési akciói.

2 Ezt figyelembe véve is kijelenthető azonban, hogy az '56-os forradalom, valamint az azt megelőző majd következő időszakok különösen sok állambiztonsági irat megsemmisülésével vagy eltűnésével jártak. Bár a pontos adatokat még ma is igen nehéz megbecsülni, az 1956 közepétől 1957 végéig tartó valamivel több mint egy év alatt a korábbi állambiztonsági szervek — a Budapesti Rendőrfőkapitányság Politikarendészeti Osztálya (PRO), a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO), az Államvédelmi Hatóság (ÁVH), illetve az 1953 után ismét a Belügyminisztérium keretein belül működött politikai rendőrség

3 — iratanyagának jelentős része, bizonyos irategyüttesek tekintetében pedig teljes egésze — megsemmisült. Ez az iratpusztulás a fenti időszakban három egymást követő, de gyakran egymást „átfedő" hullámban zajlott le. Az 1956-os belügyi iratfelülvizsgálatot Piros László belügyminiszter 1956. évi 85. számú parancsa rendelte el,

4 melyben elsősorban a „szocialista törvényesség" helyreállításával indokolta a párt-, állami és gazdasági funkcionáriusokkal foglalkozó AVH-iratok összegyűjtését és selejtezését, de Bartos Antal miniszterhelyettes 1956. augusztus 29-ei utasítása már a népgazdaság papírhiányára vezette vissza a selejtezés szükségességét és a fel nem használt papírok újrahasznosítását. Pontos adataink nincsenek arra vonatkozóan, hogy ez a felülvizsgálat milyen eredménnyel járt, de mivel a selejtezést október l-jén kellett megkezdeni, a forradalom kitöréséig komoly mennyiségű irat megsemmisítésére valószínűleg nem került már sor. A hiány mertekét jól jellemzi, hogy az 1945-46-ban működött Budapest: Főkapitányság illetve a Magyar Allamrendőrság Politikai Rendészeti Osztályának (PRO) összesen 0,36 ifm., a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályának (ÁVO) 1,56 ifm., az 1949 és 1953 között működött Államvédelmi Hatóságnak (ÁVH) 1,08, az 1953-tól ismét a Belügyminisztériumban működött állambiztonsági szervnek pedig 1956-ig összesen 0,12 ifm. iratanyaga került az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárához. Ezek az adatok csak a felsorolt szervek működési irataira vonatkoznak, nem tartalmazzák az általuk keletkeztetett különböző típusú dossziékat. Lásd erre vonatkozóan: BARÁTH MAGDOLNA: Az állambiztonsági iratok selejtezése, megsemmisítése. In Trezor 3. Az átmenet évkönyve, 2003. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest, 2004. 255279. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) jogilag megszűnt ugyan 1953-ban és „visszaolvadt" a Belügyminisztériumba, a köztudatban azonban ez a változás olyannyira nem volt számottevő, hogy az '56-os forradalom egyik legfontosabb követelése, az ÁVH feloszlatása lett. Maga Nagy Imre is rádióbeszédben jelentette be 1956. október 28-án a szervezet megszűntetését. A forradalom eseményeivel kapcsolatban gyakran a belügyi források is az ÁVH épületei elleni támadásokról szólnak. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (továbbiakban: ÁBTL) 1.11.10. Operatív nyilvántartást végző szervezeti egységek iratai. 1. doboz. 3