Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - 1956 MEGKÖZELÍTÉSE: LEVÉLTÁRAK, IRATTÁRAK - Cseh Gergő Bendegúz: Az állambiztonsági iratok pusztulása 1956-ban: forrásközlés / 3–15. o.

Az '56-os iratpusztulás második—• az 1957-es megsemmisítésnél nagyságrendekkel kisebb mértékű — hullámát a tényleges forradalmi események jelentették: a felkelők fő követelései között majd mindenütt fontos szerepet játszott a törvénytelen politikai eljárások felelőseinek felelősségre vonása és az ezekkel az eljárásokkal kapcsolatos iratok nyilvánossá tétele. Budapesten a Belügyminisztérium Roosevelt téri székházának pincéjébe, a volt Pesti Magyar Kereskedelmi Bank egykori trezorjába, ahol az államvédelmi szervek központi irattára működött, a forradalmárok nem tudtak bejutni, így az itteni iratanyagra a forradalom időszakában is csak a belügyi dolgozók jelenthettek veszélyt. Egy október 30-án kiadott megsemmisítési parancs alapján az operatív tisztek az „élő", még nem irattározott anyag és a nyilvántartó kartonrendszerek nagyobb részét az épület pincéjében lévő zúzógéphez, illetve a kazánházhoz hordták és elkezdték megsemmisíteni. Mivel a módszeres zúzásra és égetésre nem volt már elég idő, sok anyagot széttéptek, vagy egyszerűen az épület szellőző aknájába dobtak. Egy 1957 januárjában kelt feljegyzésben a BM épületparancsnoka és egy rendőrnyomozó még arról tesz említést, hogy a Roosevelt téri épület folyosóin mindenfelé szétszórt iratanyagok hevernek, a Mérleg utca 4. számú épület udvarán pedig több teherautónyi operatív iratanyag található salakkal és szeméttel leborítva.

5 A Belügyminisztérium megyei főosztályait sokhelyütt elfoglalták a felkelők. Az ott őrzött iratanyagok — különös tekintettel a hálózati nyilvántartásokra és a titkos állományú operatív tisztek anyagaira — többségükben eltűntek vagy a forradalom leverését követően a dekonspirálódás miatt az újabb belügyi megsemmisítési hullám áldozatául estek. A megsemmisítés harmadik hullámában ismét a Belügyminisztériumé volt a főszerep: a Politikai Nyomozó Főosztály akkori vezetőjének, Mátyás László ezredesnek az utasítására ismételten komoly iratmegsemmisítésbe fogott a 11/11 (operatív nyilvántartó) osztály. Erre a selejtezésre — melynek mértékéről szintén nem rendelkezünk pontos adatokkal —• nyilvánvalóan a forradalom eseményei szolgáltatták az alapot. A felkelők talán leggyakrabban megfogalmazott követelései, nevezetesen a volt államvédelmisek és a velük együttműködő ügynökök esetleges felelősségre vonása alól kívánták ily módon kihúzni a talajt. Mindenesetre sokat sejtető az operatív nyilvántartó osztály vezetőjének lakonikus megfogalmazása, mely szerint a forradalom után az osztályon megsemmisítették az összes M-dossziét,

fi az informátorok, rezidensek B-dossziéit,

7 az l-es,

8 2/a,

9 2/b

lu kartonrendszereket, az összes operatív jelentést és statisztikai kimutatást! A szándékos iratpusztítások mellett a természet erői is közrejátszottak a „spontán selejtezésben": Acs Ferenc,

u az operatív nyilvántartás vezetője 1957 júliusában kelt fel5 ÁBTL 1.11.10. 10. doboz 6 M-dosszié: a hálózati személyek jelentéseit tartalmazó Munka-dosszié rövidített megnevezése. 7 B-dosszié: a hálózati személyek beszervezésével és tevékenységével kapcsolatos adatokat tartalmazó Beszervezési-dosszié rövidített megnevezése. 8 Az úgynevezett l-es kartont az operatív dossziék szám és jelleg szerinti nyilvántartásához, csoportosításához használták. A kartonrendszer alapján megállapító volt, hogy az egyes operatív dossziék mely szervnél találhatók. Lásd: PETRJKNÉ VÁMOS IDA: Iratok a Történeti Hivatalban. In Trezor 1. A Történeti Hivatal Évkönyve, 1999. Történeti Hivatal, Budapest, 1999. 29-60. v A 2/a kartonok a körözés alatt álló, illetve személyi vagy csoport dossziéban szereplő személyek nyilvántartására, statisztikai célú felhasználásra készültek. 10 A 2/b fcjríonrcndszcr a csoport dossziék fedőnév szerinti nyilvántartására szolgált. " Acs Ferenc rendőrezredes 1953-tól volt a Belügyminisztérium Személyzeti Főosztályinak vezetője, 1955 és 1956 között a BM VII. (közlekedés-elhárítási) Főosztályának vezetőjeként, 1957-től a BM. 11/11 (operatív nyilvántartó) Osztály majd a BM. Politikai Nyomozó Főosztály XI. Osztályának vezetőjeként dolgozott, végül a BM. Nyilvántartó Központ Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztályának vezetőjeként ment 4