Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 1. szám - MÉRLEG - Márfi Attila: Archivum comitatus Castriferrei I. Előadások Vas megye történetéből IV. Szerk. Mayer László, Tilcsik György. Szombathely, 2004 / 68–76. o.

mentes és dézsmaköteles borok) jegyzékek adataira támaszkodva készült grafikonok és táblázatok segítik az olvasót e kérdés vizsgálatában. Végül a város és földesura között 1834 és 1846 között lezajlott úriszéki per lényeges vonásairól, a tizedszolgáltatás és a kocsmáltatási jog idejéről és mértékéről olvashatók fontos adatok. Nagyszabású értekezés zárja a témakört: Bajzik Zsolt Kocsmák, csárdák és vendéglők a 18-19. századi Vas megyében című írása. A kocsma, csárda és vendéglő fogalmának, a borkimérési jog és a szőlőtermelés koronként változó haszonvételének ismertetését követően egyes korabeli, az etetés-itatás színtereiként szolgáló épületek építészeti jellemzőit, valamint berendezését és egyéb felszereléseit is részletezi a szerző. A vendéglátóhelyek mindennapjait felvázolva a hivatkozott sokrétű forrásanyagra is felhívja a figyelmet, s gazdagon idéz ezekből, olykor botrányos eseményeket és a korabeli vendéglátás miliőjét is érzékeltetve. A tanulmányt végül egy 1868-as összeírás zárja, a megyei italmérő-helyek fontosabb adataival. A tanulmánykötet második fejezete Etnikai változások Vas megyében a 10-20. században címmel szintén hat dolgozatot tartalmaz. Elsőként Bariska István Kőszeg etnikai képe a 13-16. században című rövid, de figyelemreméltó írását tanulmányozhatjuk. A tárgyalt korszakra vonatkozóan csak kevés forrás áll rendelkezésre, de ezekből sem lehet egyértelmű etnikai arányokra következtetni. Például az 1575-ben keletkezett kőszegi polgárvédelmi szemlejegyzék (Musterregister) névanyagának elemzése esetében nyilvánvaló, hogy a német elem nagy aránya nem áll összefüggésben a valós etnikai képpel. Az oklevelek névelőfordulásainak vizsgálata már összetettebb képet mutathat, megjegyezve, hogy a német nevek magyar és zsidó etnikumot is jelölhettek. A 16. századi felmérések, mint az 1532. évi polgárőrség névsora, az 1570. évi telekkönyv, s a már említett Musterregister már a magyar és a horvát etnikum nagyobb arányát is mutatja, megjegyezve, hogy ezek a kimutatások elsősorban a hivatás és a beosztás hierarchiáját jelölik. M. Kozár Mária Felsőszölnök meghódolása a töröknek 1640-ben című rövid elemzése a dobrai uradalomhoz tartozó falu és környéke meghódoltatásának módszereit (fosztogatás, megfélemlítés, sarcoltatás) ismerteti gazdag bibliográfiai és levéltári forrásanyagra támaszkodva. A szentgothárdi csata után a behódolt falu népessége visszatért szülőhelyére, mint azt az ütközet után keletkezett urbáriumok adatai igazolják. A szerző következtetése alapján ennek köszönhető, hogy a faluban nem történt etnikai változás. Felsőszölnök török hódoltatásának bemutatása után Tilcsik György átfogó tanulmánya következik Adatok Kőszeg és Szombathely polgárságának etnikai összetételéhez a 19. század első felében címmel. Az elemzés forrásanyagaként az 1651 óta vezetett kőszegi polgárkönyv és Szombathely város 1801 és 1848 között keletkezett közgyűlési és tanácsülési jegyzőkönyvei szolgáltak, megjegyezve, hogy Szombathely 1734-től vezetett polgárkönyve ismeretlen körülmények között eltűnt. Bár a két város különböző jogállású (Kőszeg szabad királyi, míg Szombathely privilegizált püspöki mezőváros) volt a vizsgált időszakban, több funkció alapján mégis számos hasonlóság is kimutatható közöttük. A szerző táblázatok, grafikonok segítségével, olykor országos adatok összevetésével vizsgálja a két város polgárjogot nyert személyeinek számát, származás és foglalkozás szerinti megoszlását. Ugyanilyen részletességű elemzés olvasható a két város polgárjogot nyert kézműveseiről és a más foglalkozásúakról, valamint összegzésként a polgárjoggal 70