Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 1. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Dóka Klára: A segédlevéltáros képzésről / 41–48. o.

A harmadik csoport képzése 2003 őszén indult meg. A létszám 60 főre emelkedett, elérve azt a maximumot, amit a levéltár oktatótermei be tudnak fogadni. A hallgatók 1/3 része ezúttal sem dolgozott ugyan levéltárban, de irattárosként sok szállal kötődött szakmánkhoz. A minisztériumok és egyéb, az Országos Levéltár illetékességi területéhez tartozó központi szervek közül a Földmüvelésügyi és Vidékfejlesztési, az Egészségügyi Minisztérium, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a Büntetésvégrehajtás, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, valamint a Nemzetbiztonsági Hivatal volt képviselve. A megyei levéltárak munkatársai közül Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Heves, Nógrád, Pest, Vas, Zala megyéből jöttek hallgatók. Ezen kívül öt főt küldött Budapest Főváros Levéltára és négyen csatlakoztak az Országos Levéltárból is. A csoport nagy szorgalommal tanulta a feudáliskori tananyagot, az idegen szavakat, a dátumok feloldásának rejtelmeit, és a lendület tartott még a második félévben is, amikor a napjainkban már nem használatos iratkezelési rendszereket kellett megismerni. A legnehezebbnek az anyag levéltártani része bizonyult, amikor az iratrendezés, selejtezés, segédletkészítés témái kerültek sorra. Mivel e területen az utóbbi évtizedekben már nem születtek az egységet biztosító munkautasítások (vagy szabványok), a levéltárakban használatos különféle jó vagy kevésbé jó módszerek tükröződtek a hallgatók tudásában. Mivel e tanfolyam ősszel kezdődött, a résztvevők három hetes „külső" gyakorlatukat az egyetlen nyári szünetben töltötték le, a szakdolgozat írására szánt két hetes időkeretet viszont a negyedik félévi tanulmányi időbe kellett beilleszteni. A szakdolgozatok széles témaköröket öleltek fel, hol szorosabban, hol kevésbé kapcsolódtak a levéltári feladatokhoz. Sok dolgozat foglalkozott az iskolák, egyesületek, egyes vállalatok történetével és irataival, az irattárakban dolgozók pedig ezúttal is saját munkahelyük hivataltörténetéről és iratkezeléséről írtak. Bekerült a témák közé a kultúra területe is. A levéltárak 19581977 közti irányítási rendszeréről, a magyar (budapesti) és az oroszlányi helyi televízióról, a Nemzeti és a Győri Kisfaludy Színházról is készültek dolgozatok. A három tanfolyam ideje alatt viszonylag stabil oktatói gárda szerveződött. Az Országos Levéltár jelenlegi vagy korábbi munkatársai tartották az irattani, iratkezelési órák zömét, az állományvédelemmel, mikrofilmezéssel kapcsolatos foglalkozásokat. A közigazgatási és levéltártörténeti tárgyaknál az Eötvös Loránd Tudományegyetem, napjaink államigazgatásának tárgyalásánál a Corvinus Egyetem (Államigazgatási Kar) oktatóit vontuk be, a tanácsi, önkormányzati iratkezelés ismertetésénél Budapest Főváros Levéltára munkatársai segítettek. Külső előadót hívtunk olyan speciális területeknél is, mint a titkos ügykezelés, államigazgatási (közigazgatási) eljárás, adatvédelem, elektronikus iratkezelés. Mindhárom tanfolyam önköltséges volt. A hallgatók zömének tandíját a munkahely állta, de minden csoportban voltak olyanok, akik a képzésben részben vagy egészben saját költségen vettek részt. A harmadik csoport esetében arányuk már kb. 30%-ot tett ki. A segédlevéltáros tanfolyamot eddig 154 fő végezte el. Mint jeleztük, a legnépszerűbb a megyei levéltárakban volt, ahol a viszonylag kisebb létszám miatt a segédlevéltárosok valamennyi szakmai munkába bekapcsolódnak. Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Jász-Nagykun-Szolnok megye kivételével mindenütt dolgozik egy vagy több segédlevéltáros tanfolyamot végzett hallgató. Vezetőik a képzés során elsajátított ismeretekről, munkájukról elismeréssel szólnak. Mind a levéltárakban, mind az irattárakban dogozóknak hasznos volt a két éves közös tanulás és munka. 47