Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 1. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Dóka Klára: A segédlevéltáros képzésről / 41–48. o.

rült sor, keresztféléves megoldással, így a hallgatók szakmai gyakorlatukat a ket nyan szünetben végezték. A tanfolyam résztvevőiből sokan az Országos Levéltárban dolgoztak, a megyei levéltárak közül Fejér, Veszprém, Nógrád, Tolna, Pest, Csongrád, HajdúBihar, Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, Heves volt képviselve, Budapest Főváros Levéltárából egy hallgató jött. Az egyéb levéltárak közül a Magyar Tudományos Akadémia, a Kalocsa-Kecskeméti Érsekség és Székesfehérvár város intézményeiből volt érdeklődés. A szakdolgozati témák zöme a levéltári munka egyes részterületeivel kapcsolatos beszámoló volt (pl. kárpótlási tapasztalatok, mikrofilmezés, kutatószolgálat stb.), de szép számmal készültek hivatal- és intézménytörténeti leírások (pl. a Levéltárak Országos Központjáról, a Szegedi Allamépítészeti Hivatalról stb.), sőt néhányan iratkezelési kérdésekkel is foglalkoztak, elsősorban a tanácsi iratok vonatkozásában. Az első csoport vizsgái kiváló eredménnyel zárultak és a négy félév alatt a több évtizede levéltárakban dolgozó munkatársakból jó kollektíva kovácsolódott össze. Az újdonsággal járó problémákon kívül az első csoportnál a felkészülést az is nehezítette, hogy jegyzet csak a harmadik félévtől állt rendelkezésre. A jogszabályi bizonytalanság és az Országos Levéltárban folyó szakmai viták miatt az csak 1998-ban jelent meg, és a takarékosság jegyében a középfokú (kezelő) és a felsőfokú (segédlevéltáros) tanfolyam hallgatóinak is szólt. A jegyzetből a kezelők bizonyos fejezeteket nem tanultak, a nekik is szólóknál pedig az érthetőség kedvéért csökkenteni kellett a színvonalat. A külön jegyzet kiadását csak 2001-ben, illetve 2002-ben sikerült megvalósítani. Ekkor a segédlevéltárosok egy korszerűbb, egyenletes színvonalú tananyaghoz jutottak. A második tanfolyam 51 fővel 2000 februárjában indult és a hallgatók két év múlva, szintén februárban tettek vizsgát. Ezen a kurzuson már kilenc fővel képviseltette magát Budapest Főváros Levéltára, tíz fő a nagyobb, főként minisztériumi irattárakból, három iratrendező vállalkozásokból jött, az állami szaklevéltárakból hat fő, egyházi levéltárakból négy fő, az Országos Levéltárból két fő jelentkezett. A megyei (városi) levéltárakban dolgozó, hagyományos levéltári munkát végzők csupán a hallgatók 1/4 részét tették ki. A csoport különböző területekről érkezett tagjai a tanulmányi idő alatt összecsiszolódtak. Igen jó szakdolgozatok készültek, elsősorban a szakmához szorosan kötődő irattani és iratkezelési témákból. Néhány dolgozat címe a kiemelhetők közül: A titokvédelem szabályozása 1951-től napjainkig A Pénzügyminisztérium iratkezelési rendszere 1962-től napjainkig Az Újpesti Tanács, 1990-től Önkormányzat, iratkezelése 1957-től napjainkig Az új tanácsi ügyiratkezelés kísérleti szakasza Szabolcs-Szatmár megyében (1972-1973) Nem kevésbé voltak érdekesek az iratismertetések egyes személyek, családok, bizonyos témák vonatkozásában: Karig Sára iratai a Politikatörténeti Intézetben Tőry Kálmán iratai a Vízügyi Levéltárban A Mayer család iratai a győri megyei levéltárban A hajdú települések egyházi anyakönyvei (1828-1895) NDK munkavállalások iratai a minisztériumi állagokban (1970-1990) 46