Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 1. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Dóka Klára: A segédlevéltáros képzésről / 41–48. o.

A tananyag A Magyar Országos Levéltárban tartott eddigi tanfolyamokon — mint jeleztük — mind a középfokú, mind a felsőfokú képzésnél a 31/1997. (X. 31.) MKM számú előírás volt érvényes, amit a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma — változtatás nélkül — három alkalommal újra kiadott (3/2001. /I. 317, 9/2002. /IV. 57, 11/2004. /IV. 147). Eszerint a segédlevéltáros tanfolyam 400 óra elméleti oktatásból és 200 óra gyakorlatból állt. A 400 elméleti óra négy félévben oszlott el. Az oktatott tárgyak a következők voltak: (1) irattan és iratkezelés, (2) közigazgatási ismeretek, (3) levéltári ismeretek, ami a levéltártörténetet és a technikával kapcsolatos ismereteket is magában foglalta. A három tantárgy között az órák 30-30-40%-ban oszlottak meg. Az előadások során követtük a kronológiai rendet. Az első félévben a feudális, másodikban a polgári, harmadikban a szocialista korszak kérdései kerültek napirendre az ily módon elhatárolható témáknál, míg a negyedik félévben a jelenkorról volt főként szó. A középkori irattani ismeretek elsősorban az oklevelekkel kapcsolatos általános tudnivalókból álltak. Iratolvasás tanítására ebben a keretben nem volt lehetőség, feltétlenül fontosnak tartottuk azonban, hogy a hallgatók a latin és német iratok kezelésével kapcsolatos leggyakrabban előforduló szavakat megtanulják, és ismerjék a korabeli keltezések feloldásának szabályait. Az újkori irattan az általános kérdések vizsgálatán kívül már a 18. század közepétől az iratkezelés és irattározás módjának áttekintéséből állt. A viszonylag nagy óraszámban tárgyalt ismeretek a levéltári rendezést segítették elő. E kérdéseknél a tananyag foglalkozott a feudáliskori központi kormányszervek iratkezelésével, a neoabszolutizmus kori reformokkal, a kiegyezés után a minisztériumok és vármegyék irataival. Fontos kérdés volt a második világháború utáni újítási törekvések vizsgálata, aminek igen sok nyoma van a levéltárakban. A szakma jövője szempontjából nem kevésbé tűnt lényegesnek a közelmúltban keletkezett és a napjainkban keletkező iratok sorsa, amely nem választható el az új kihívásoktól, az elektronikus iratkezeléstől és ügyviteltől. A közigazgatás-történeti anyagrészek a középkortól napjainkig tekintették át a magyar államszervezetet. Különös hangsúlyt kaptak azon szervek, amelyeknek már nagy mennyiségű iratuk van a levéltárakban, illetve ez várható tőlük. Az előadások kiemelten foglalkoztak a polgári kori minisztériumok, törvényhatóságok szerepével, a tanácsi igazgatás kérdéseivel, napjaink gyakran változó államigazgatási struktúrájával. Ide kapcsolódott bizonyos joganyag ismerete. Megismerkedtek a hallgatók az alkotmánnyal, az adatvédelmi és a titokvédelmi előírásokkal, a közigazgatási (korábban államigazgatási) eljárásra vonatkozó jogszabályokkal. A levéltártörténet kiegészítette a közigazgatás-történeti anyagrészeket, hiszen ahogy a szervek irataikat megőrzésre átadják, úgy változik a levéltárak iratanyagának összetétele és ezt követően az intézményi struktúra is. A levéltártani anyagrész bizonyos gyűjtőterületi és kiadvány készítési feladatok kivételével a levéltári munka egészére vonatkozott. Foglalkozott az iratanyag gyarapodásával, rendezésével, a segédletek készítésével és használatával, az állományvédelemmel, a mikrofilmezésre vonatkozó előírásokkal, a kutató- és ügyfélszolgálattal, valamint a levéltári ügyvitellel. Hogy a szakmai anyagra vonatkozó előírások nyolc év alatt nem változtak, ez — mint jeleztük — az oktatás stabilitását biztosította. Azonban nagy feladatot rótt a jegyze44