Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 1. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Dóka Klára: A segédlevéltáros képzésről / 41–48. o.

iratkezelő és irattáros. A képzés idejét összesen 1100 órában határozták meg, 60%-ban elméleti, 40%-ban gyakorlati foglalkozásokkal. E jogszabállyal egy időben jelent meg a 10/1993. (XII. 30.) MüM számú rendelet is, „a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről". Eszerint a vizsga elméleti és gyakorlati részből állt, előbbi rész írásbelire és szóbelire oszlott. Az írásbeli teszteket és a szóbeli kérdéssort a képzésért felelős szakminisztérium hagyta jóvá. E szabályt néhány ponton módosította, illetve kiegészítette a 4/1996. (V. 24.) MüM számú rendelet, amely tíz főben határozta meg a legkisebb vizsgacsoportot, döntött a pót- és javítóvizsgák rendjéről. A szakmai (vizsgáztatási) követelmények kiadását a művelődési és közoktatási miniszter a felügyelete alá tartozó szakképesítések vonatkozásában 16/1994. (VII. 8.) MKM számú rendeletével határozta el. Ezek a levéltári szakképzésről 10/1995. (IX. 22.) MKM számon jelentek meg. A rendelkezés a levéltári szakmákban vizsgaszervezőnek a Magyar Országos Levéltárat és az Országos Közoktatási Szolgáltató Irodát jelölte meg. Mivel sem felsőfokú, sem középfokú szakképzés egyetlen más levéltárban nem folyt és jelenleg sem folyik, az Országos Levéltár nem élt vizsgaszervezői jogával. Az itteni tanfolyamokat követően a vizsgákat mindig a kulturális tárca nevezett háttérintézménye (később annak jogutódja) szervezte, mivel a képző és vizsgáztató intézmény egybeesése már 1993 előtt is gondot okozott. A bonyolult elnevezésű képesítés szakmai (vizsgáztatási) követelményrendszere négy részből állt. Középfokon a hallgatók először egységesen általános irattani és közigazgatási ismereteket tanultak, majd a tananyag kettévált speciális irattáros és levéltár kezelői ismeretekre. Utóbbira épült a segédlevéltáros tananyag, míg az irattárosnak felsőfokon nem volt folytatása. (E szakmai-vizsgáztatási követelményrendszer összeállítására még az 1995. évi levéltári törvény kiadása előtt került sor.) A 10/1995. (IX. 22.) MKM számú rendeletben rögzített szakmai anyag már a következő év végén érvényét vesztette. A Munkaügyi Minisztérium 12/1996. (XII. 23.) MüM számú rendeletével ugyanis módosította az Országos Képzési Jegyzéket. Szétválasztotta a levéltári területen folyó szakmai képzést az 54 3452 01 OKJ számú felsőfokúra (segédlevéltáros) és az 52 3452 03 OKJ számú középfokúra, amelynek kettős neve volt: levéltári kezelő, iratkezelő-irattáros. Az új OKJ miatt át kellett alakítani a szakmai (vizsgáztatási) követelményeket, amit a levéltári törvény hatályba lépése is indokolt. Az új dokumentumban a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Szakképzési Osztálya instrukcióinak megfelelően a különböző tananyagok nem egymásra épültek, hanem mindhárom önálló egységet alkotott. A felsőfokú segédlevéltáros tanfolyam megkezdéséhez előírták a középfok elvégzését, de mivel a kezelők és irattárosok esetében közös szakmáról volt szó (OKJ 52 3452 03), a továbblépés lehetősége mindkét területről megteremtődött. Az új szakmai (vizsgáztatási) követelmények a 31/1997. (X. 31.) MKM számú rendelettel jelentek meg. A jogi szabályozás levéltári területet is érintő fontos lépése volt, hogy a munkaügyi miniszter 1997 januárjában kiadta „a szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeiről" szóló 2/1997. (I. 22.) MüM számú rendeletet, amelyben az iskolarendszerű és azon kívüli szakképzés rendjét szabályozta. Utóbbi esetben a képzéssel foglalkozó intézmények helyzetének rendezése volt döntő, ezeket ugyanis nyilvántartásba kellett vetetni az illetékes munkaügyi központnál. 42