Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 1. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Dóka Klára: A segédlevéltáros képzésről / 41–48. o.

DÓKA KLÁRA A SEGÉDLEVÉLTÁROS KÉPZÉSRŐL A jogszabályi háttér A levéltári területen sajátos helyzetben vannak a diplomával nem rendelkező munkatársak, akiknek szerepe döntő a szakmai feladatok ellátásában. Képzésük, továbbképzésük fontos, mivel a napi munka mellett az új követelményekkel is meg kell ismerkedniük. A szakmai érdekvédelmi szervezetekben régi igény volt, hogy a levéltári kezelők munkakörét sorolják a szakmák közé, ami 1990-ben meg is történt a 17/1990. (XII. 20.) MKM számú rendelettel. A szakmásítás vonatkozott — a levéltári kezelőkön kívül — az irattárosokra is. E rendelkezés értelmében 1994-ig folytak az Új Magyar Központi Levéltárban, majd a Magyar Országos Levéltárban középfokú tanfolyamok, amelyek elvégzése után a hallgatók szakmunkás bizonyítványt kaptak. 1992-ben fogadták el a közalkalmazottak jogállásáról szóló XXXIII. törvényt majd ennek megjelent végrehajtási utasítása, a 2/1993. (1.3.) MKM számú rendelet, amely a levéltári munkatársak besorolási kategóriáit is meghatározta. E jogszabály az érettségivel és kezelő bizonyítvánnyal rendelkezők, valamint a főiskolát, egyetemet végzettek között egy közbeeső kategória létesítését is lehetővé tette. Hasonló besorolás több európai országban is megvalósult, és példaként szolgált a könyvtárak asszisztens státusa is. A már ekkor segédlevéltárosnak elnevezett közbülső kategóriába sorolandók képzésére 1992ben készültek tervezetek, de ezek rövidesen lekerültek a napirendről. 1993-ban ugyanis elfogadta az országgyűlés a szakképzésről szóló törvényt (LXXVI. tv.), amely a levéltári területen folyó képzést is meghatározta. A törvény 52. §-a foglalkozott az iskolarendszeren kívüli képzéssel, amely előírta, hogy a résztvevőknek szerződést kell kötni a képző intézménnyel a képzés helyéről, idejéről, ütemezéséről, a részvételi díjakról stb. A szakképzési törvényt 1995-ben módosították (LXXXIV. tv.), a tanulók érdekében megszigorítva a szerződéskötés feltételeit. Az 1993. évi szakképzési törvény 4. §-a szerint a munkaügyi miniszter felhatalmazást kapott, hogy — a szakminisztériumokkal egyetértésben — kiadja az Országos Képzési Jegyzéket (az elismert szakmák listáját), meghatározza a szakmai vizsgáztatás általános szabályait és eljárási rendjét. Az idézett törvény arról is rendelkezett, hogy az OKJ-s szakmák esetében egységes szakmai (vizsgáztatási) követelményeket kell meghatározni a szakterületeken illetékes minisztériumnak. (A levéltárak esetében 1993-ban ez a Művelődési és Közoktatási Minisztérium volt.) A szakminisztériumnak kellett kijelölni a vizsgák szervezésére, a vizsgabizottságok működtetésére feljogosított intézményeket. A vizsgabizottságok elnökből, a képző intézmények és az érdekképviseleti szervek által delegált tagokból, valamint szakértőkből álltak. Az 1993. évi szakképzési törvényben kapott felhatalmazás alapján a munkaügyi miniszter először 1993 decemberében adta ki az Országos Képzési Jegyzéket (7/1993. /XII. 30./ MüM számú rendelet). Ebben a levéltárakat illetően egy szakma szerepelt: levéltári 41