Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - MÉRLEG - Katona Csaba: Urbs. Magyar várostörténeti évkönyv 1. Főszerk. Á. Varga László. Fel. szerk. Lugosi András. Budapest, 2006 / 78–85. o.

gálhatott volna a többi íráshoz. Volna... Mert a következő írásnál, amelynek szerzője Gerhard Dilcher, ez az egység hangyányit már megbomlani látszik, igaz csak egyetlen tetten érhető apróság erejéig: a szerkesztők neve itt már nem a kötetcím után jön, hanem a kötet előtt, zárójelben jelölve, hogy nem szerzői, hanem szerkesztői az adott kiadványnak — pl. Max Weber und die okzidentale Stadt. In: ALBRECHT CORDES - JOACHIM ROCKÉRT - REINER SCHULZE (HG.): Stadt - Gemeinde - Genossenschaft (49.) A harmadik írásnál — Kubinyi András tanulmánya — ellenben már tort ül a káosz. Ez az írás ugyanis az ún. /. m. jegyzeteléssel készült, vagyis az első hivatkozásnál teljes bibliográfiai leírás található — pl. KUBINYI ANDRÁS: Városfejlődés és városhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. Szeged, 2000. (Dél-alföldi évszázadok 14). 7. p. (51. 3. jegyz.) —, majd ezt követően immár csak visszautal az egyszer már hivatkozott műre — pl. KUBINYI: i. m. [mint 3. j.] 15-16., 38. p. (51. 6. jegyz.). Ez már „köszönő viszonyban" sincs az előző két tanulmány jegyzetelésével. Ismét hangsúlyoznám: nem arról van szó, hogy egyik vagy másik jegyzetelési forma jobb vagy rosszabb a másiknál, külön-külön mindegyik jól használható és bőségesen kielégítő áttekintés nyújt, épp csak fontos lenne, hogy ne kényszerítsük az olvasót többféle rendszer használatára egy köteten belül, hiszen a cél épp az ő, minél egyszerűbb eligazítása. (Tovább színezi aztán a dolgot, hogy pl. Szende Katalinnál sem a szerző, évszám a jegyzetelési forma, de az i. m. rövidítés sem kap szerepet, hanem helyette ez használatos: (A továbbiakban: ISENMANN: Bürgerrecht) (86. 1. jegyz.). Ráadásul a következetlenség még a tanulmányon belül is teret nyer: míg pl. előfordul, hogy a szerkesztők neve az egyik esetben kötőjellel áll egymás mellett — Szerk.: MAYER LÁSZLÓ - TILCSIK GYÖRGY (53. 15. jegyz.) —, másutt vessző választja el őket egymástól: Szerk.: ALMÁSI TIBOR, DRASKÓCZY ISTVÁN, JANCSÓ ÉVA (53. 15. jegyz.). A német nyelvű kötetek szerkesztői esetében más a rövidítés, mint Dilcher tanulmányában: nem hg. hanem hrsg. (pl. 54. 19. jegyz.). Megintcsak mindkettő helyes, de használni egy köteten belül csupán az egyiket volna szabad! A folyóiratoknál pedig immár hiányzik a lapszám: Libera villa, civitas, oppidum. Terminológiai kérdések a magyar városfejlődésben. In: Történelmi Szemle 23. (1980) 470. p. (51. 5. jegyz.). Anélkül, hogy a többi tanulmányt egyesével végigvenném, az alábbiakban még néhány jellemző példát hoznék fel. Blazovich László írásában az első említésnél így hivatkozik a következöekre: a továbbiakban (pl. 73. 1. jegyz.) míg, mint láthattuk, KubinyméX a mint 3. j. fonna volt használatos (51. 6. jegyz.). Tóth Árpádnál a Presspurger Zeitung hivatkozott száma esetében már nem találkozunk az évfolyam megadásával (241. 1. jegyz.). Arra is van példa, hogy a szerkesztők nevét nem a kötet címe után, hanem előtte adják meg, zárójelben jelezve szerkesztői voltukat, mint Dilcher tanulmányánál a német nyelvű hivatkozások esetében: A szabad királyi várossá válás ára. In: BARISKA ISTVÁN SÖPTEI IMRE (Szerk.): Kőszeg 2000 (223.). Egészen sajátos, hogy az Urbst szerkesztőként és szerzőként is jegyző H. Németh István neve is számos alakban fordul elő az egyes hivatkozásokban: NÉMETH, 2002 (166. 32. jegyz.), NÉMETH ISTVÁN (H) (199.), H. NÉMETH (203. 2. jegyz.). Különösen zavaró — sőt ennél több, megtévesztő —, hogy egy helyen a Korall című folyóiratra (amely nem évenként számozza újra egyes köteteit, hanem az első megjelenéstől folyamatosan) ekképp történik hivatkozás: Korall 10. (2002) 245. p. (362., 8. jegyz.). Ez így azt sugallja (már önmagában is, de összevetve a többi írás jegyzetelésénél általánosan, de sajnos nem következetesen alkalmazott gyakorlattal még inkább), mintha a Korall 2002-ben a 10. évfolyamába lépett volna. Ez természetesen nem 84