Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - MÉRLEG - Katona Csaba: Urbs. Magyar várostörténeti évkönyv 1. Főszerk. Á. Varga László. Fel. szerk. Lugosi András. Budapest, 2006 / 78–85. o.

így van, a 10. a lapszám, amely a lap 3. évfolyamában jelent meg. Nem sorolom tovább. A lényegre fókuszálva: egyesével kiváló, pontosan jegyzetelt, a tudományosság igényének maradéktalanul megfelelő írások sorjáznak a kötetben. Ugyanakkor nyoma sincs az egyetlen kiadvány esetében elvárható egységességnek: vélhetően a szerkesztőség elfogadta a szerzők által adott formában leadott kéziratot. Ezt látszik igazolni a két, jegyzetelésében leginkább egységes tanulmány példás pontossága: a Benda Gyula kész disszertációjából „kiemelt" fejezet jegyzeteit, amint az a kötetből is kiderül (15., 1. jegyz.), Kap Mer Imre gondozta, míg Gerhard Dilcher Arany Zsuzsanna által magyar nyelvre átdolgozott tanulmánya esetében nyilvánvaló, hogy a fordítást követően (illetve azzal párhuzamosan) a jegyzeteket is gondosan át kellett ültetni magyarra (s ezzel óhatatlanul is egységesíteni). A többi tanulmány esetében vélhetően nem merült fel ilyen kényszerítő tényező, így azok maradtak úgy, ahogy szerzőjük elkészítette. Talán nem túlzott elvárás, ha azt remélem, hogy a következő Urbs határozott léptekkel követi majd az I. kötetében Benda Gyula és Gerhard Dilcher tanulmánya által példaértékűen kijelölt és kitaposott utat. Logikai bukfenc az is, hogy míg pl. Orosz István írása estében jegyzet jelöli, hogy a 2003. november 17-én megrendezett Szabad királyi városok a magyar történelemben c. konferencián elhangzott előadás szövege (235. 1. jegyz.), addig ez a kötet jelentős részét alkotó többi, ott elhangzott írás esetében elmarad, pedig a szerkesztői előszó is utal rá, hogy az Urbs törzsanyagát ezek alkotják (10.); ez adott esetben egyszerű magyarázatul szolgálhatott volna arra az első látásra (sőt igazság szerint másodikra is) igencsak meglepőnek ható tényre, hogy miért vannak olyan tanulmányok, amelyek nélkülözik a jegyzeteket. Összességében tehát a gondos szerkesztömunka alkotta tartalom nem feltétlenül elfogadható koncepció mentén kikristályosodott formában ölt alakot (ismét, sokadszor, — vállalva az önismétlés hibáját — leszögezve: külön-külön bármelyik írás mintaszerű munka, de így, egy kötetben nem nélkülözhetik az egységesség jegyeit). Míg azonban előbbi a háttérben zajló komoly kutatómunkát érzékeltet, egyúttal a szerzők széles köre az Urbs nagyfokú elfogadottságát tükrözi, addig utóbbit bízvást tekinthetjük „gyerekbetegségnek." Tán nem túlzás Madách Imre gondolatát kölcsönvenni: „a jó sajátja, míg bűne a koré, mely szülte őt. " Összességében tehát abban a reményben, hogy a felrótt hibák már 2007-ben elmaradnak, nyugodt szívvel erősítem meg, hogy kiváló kötet született. Bízom abban, hogy a szerkesztők képesek lesznek tartani azt a színvonalat, amelyet az első kötet tartalma oly igényesen szabott meg, ugyanakkor remélem, hogy a jövőben felvállalják mindazt, ami egy szerkesztőség munkájának — nolens volens — elengedhetetlen része. Az Urbs első kötete olyan évkönyv, amely nem „csupán" önmagában állja meg a helyét, hanem biztató jövőt is sejtet az évről-évre várható újabb számok révén, kis túlzással magában hordozza a reményt, hogy a Livius-i kifejezés — ab űrbe condita — rövidesen kettős jelentést nyer. Katona Csaba 85