Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - MÉRLEG - Katona Csaba: Urbs. Magyar várostörténeti évkönyv 1. Főszerk. Á. Varga László. Fel. szerk. Lugosi András. Budapest, 2006 / 78–85. o.

A vállaltan, hangsúlyosan és célirányosan várostörténeti folyóiratok megjelenésének előzménye a várostörténet-írás mint önálló történettudományi ág folyamatos, lépésről-lépésre történő intézményesülése volt. A kezdetek az angliai Leicester városához kötődnek, amikor az 1960-as években az ottani egyetem professzora, H. J. Dyos (1921-1978) létrehozta a Centre for Úrban Historyt — röviden: CUH—, ezzel rögzített és szilárd keretet adva az addig, ha nem is parttalanul csapongó, de a hasonlóan biztos hátteret nélkülöző kutatásoknak. (A University of Leicester honlapján máig önálló honlappal rendelkezik a CUH— www.le.ac.uk/urbanhist/

). Létének jogosultságát igazolni látszott (és látszik máig is), hogy mind több felsőoktatási intézményben jelent meg a oktatás palettáján önálló tantárgyként a várostörténet-írás szerte Európában. Ezzel mintegy párhuzamosan ugyancsak hangsúlyos szerepet kapott az Amerikai Egyesült Államokban az a kutatói kör, amely New Úrban Historyként határozta meg magát. (Ez utóbbiról Gyáni Gábor még 1978-ban a Történelmi Szemle hasábjain tett közzé egy máig haszonnal forgatható áttekintést A város történet-írás új irányzata [New Úrban History] címmel.) Az ily módon immár különféle intézményesült formákban továbbélő, bizonyos értelemben szilárd mederbe terelt tudományág művelői, illetve az az iránt fokozottan érdeklődök körében természetszerűen jelent meg az igény olyan állandó fórumok után, ahol a friss kutatási eredmények rendszeresen és maradandó formában is eljuthatnak mindenkihez. Bő három évtized telt el az említett angol és amerikai kiadványok megjelenése óta és az Urbs szerkesztőinek meglátása szerint — e nézetüket pedig teljes mértékig osztom — elérkezett az az idő, amikor a várostörténet-írás Magyarországon eljutott azon szakaszába, amikor széles igény mutatkozik egy tematikus évkönyv életre hívására mind a témával foglalkozó kutatók, mind pedig a várostörténet iránt érdeklődő olvasók növekvő tábora részéről. Ezt a feladatot pedig — szinte természetes, hogy így van — az ország második legnagyobb (az önkormányzati levéltárak között a legnagyobb) levéltára vállalta fel: Budapest Főváros Levéltára. Az igényesség biztos ismérveként először a kiadvány külcsíne tanúskodik hozzáértésről és mértéktartásról egyaránt: a látványos, de korántsem bántóan harsány, történeti városképek elemei alapján „újragondolt" címlap Haller Szilveszter szakmai hozzáértéséről „árulkodik", éppúgy, mint a többéves rutin jeleit felmutató pontos és átgondolt koncepció szerint formálódott tördelés, ami Demeter Györgyi finom munkája. Elsőrangúan segíti az olvasó eligazodását a több folyóiratnál és más gyűjteményes kiadványnál megszokott élőfej alkalmazása: a páros lapokon a rovatcím, a páratlan lapokon a szerző neve és az adott írás (esetenként rövidített) címe olvasható. A kezdeményezés iránti széleskörű igényt, ugyanakkor pedig az Urbsot felelős kiadóként és főszerkesztőként egyaránt jegyző A. Varga László főigazgató helyes rálátását is igazolja a szerkesztőbizottság összetétele: itt nem „csupán" a BFL munkatársai, hanem a téma legkiválóbb hazai szakértői kaptak (és ami ennél is több: vállaltak) szerepet, ezzel is igazolva, hogy milyen széles bázis alkotja táptalaját a most útjára indult évkönyvnek. Hasonlóan széles horizontot fog át a szerkesztőség összetétele is: értelemszerűen itt már a BFL adja a legtöbb munkatársat, de többek között más levéltárak dolgozói, illetve egyetemi oktatók neve is fellelhető a névsorban. Itt illik megemlíteni azt a szomorú tényt, hogy a szerkesztőbizottság egyik oszlopos tagja, Benda Gyula még a kötet kéziratának lezárása közben elhunyt. Szerkesztőtársai fi79