Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - MÉRLEG - Katona Csaba: Urbs. Magyar várostörténeti évkönyv 1. Főszerk. Á. Varga László. Fel. szerk. Lugosi András. Budapest, 2006 / 78–85. o.

gyelmességét dicséri, hogy a kötet első tanulmánya pár évvel ezelőtt summa cum laude megvédett, Keszthely 18-19. századi társadalmának bö száz évét felölelő doktori disszertációjának egyik fejezete, amelyet — rögtön a Beköszöntő után — a főszerkesztő által jegyzett nekrológ előz meg, megtoldva a Benda Gyula szerény egyéniségét hűen érzékeltető fotóval {Hegedűs Zsolt felvétele). Aki esetleg úgy vélekedne, hogy e tanulmány közlése csupán a kegyelet gesztusa, az annak elolvasása után kétségkívül revideálja álláspontját: a hosszú évek óta tartó kiérlelt kutatómunka ezen egyetlen szelete is kellőképp igazolja, hogy Benda Gyula milyen pótolhatatlan űrt hagyott maga mögött. Ugyanakkor ez az írás, amelyet bizonnyal elsőnek fut át a figyelmes olvasó, igencsak magasra helyezi a lécet. Mielőtt rátérnék a Benda Gyula írását követő, az évkönyv törzsanyagát kitevő tematikus blokk ismertetésére, gyűjteményes kötetről lévén szó, elöljáróban szeretném leszögezni, hogy mi az, ami hasonló jellegű kiadványok esetén — meglátásom szerint — nem feladata a recenzensnek. Nem cél a kötetbe foglalt írások regeszta-szerü, kivonatolt tartalmi ismertetése, és hasonlóképp nem érzem szükségesnek részletekbe menően törekedni az egyes írások módszertani bemutatására. Ez utóbbi monográfiák esetében alapvető elvárás egy ismertetésnél. Azonban egy ilyen, tanulmányokat, beszámolókat, recenziókat stb. — tehát meglehetősen elegyes tartalmú és szerkezetű írásokat — egyaránt magába foglaló munka esetén az elsődleges kérdés az, hogy a számos, más-más nemzedékhez tartozó, így eltérő kutatói tapasztalattal rendelkező, különféle kutatóhelyeken dolgozó, eltérő témákat vizsgáló szerző által megalkotott, szerteágazó témákat átfogó írásokat a szerkesztői munka mennyire volt képes egységgé ötvözni. Azaz, hogy valóban egy jól sikerült, szerves egésszé érlelt válogatást tart-e kezében az olvasó, avagy inkább csak egyfajta sajátos kalászát terméke-e a kötet? Az Urbs szerkesztőinek dolgát látszatra szerencsés módon megkönnyítette, hogy Tanulmányok — Szabad királyi városok című egység tanulmányai a 2003-ban a BFL által megrendezett Szabad királyi városok a magyar történelemben című konferencia előadásainak átdolgozott változatai. Azért hangsúlyoznám, hogy látszatra, mert erősen vélelmezhető, hogy a nyilvánvalóan nem alkalomszerű ötlet nyomán létrejött Urbs életre hívásának gondolata, azaz a tudatosság — legalábbis csírájában — már akkor ott munkált az évkönyv alapítóiban. Nem a szerencse számlájára írom tehát ezt a tartalmában igen erős blokk létrejöttét, amely 14 kiváló tanulmányt foglal magába. Az egyébként igen összetett szerkezetű Urbsnak (a további három rovat: Interjú, Műhely, Recenziók) ez a „legerősebb" része, nemzetközileg is ismert és elismert szakemberek számolnak be kutatási eredményeikről, az pedig, hogy Gerhard Dilcher, a Frankfurti Goethe Institut munkatársa is publikál a lap hasábjain, félreérthetetlenül jelzi, hogy az Urbs acüo rádiusz messze túlmutat az országhatárokon (amit egyébiránt ugyancsak igazol Deák Ernő — aki a szerkesztőbizottságban is helyet kapott — és Gönczi Katalin írása). Az időbeli keretek széles síkon feszülnek: a középkortól a 19. század második feléig terjedő évszázadok határain belül foglalkoznak az írások szélesebb vagy szűkebb térbeli síkra irányítva figyelmüket a szabad királyi városok az időben változó szerepének különféle szegmenseivel. Összességében bonyolult és összetett kép kontúrjai rajzolódnak ki, további kérdések megfogalmazására sarkallva kutatót és olvasót egyaránt; egyik szükségszerű következménye az alapos, részletekre kiterjedő történeti kutatásnak, hogy nem csupán válaszokat ad — a források nyújtotta lehetőségek függvényében — az előzetes koncepció alapján megfogalmazott kérdésekre, hanem azokon túllépve a múlt újabb kér80