Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Jakab Réka: A zsidótörvények végrehajtása Veszprém megyében / 49–58. o.

Földtulajdon A zsidó földek és ingatlanok későbbi sorsát vetítették elő az 1939: IV. te. földbirtokpolitikai intézkedései. A törvény végrehajtását szabályozó 8360/1939 M. E. sz. rendelet értelmében minden, zsidók tulajdonában lévő, 600 négyszögöl feletti, külterületen fekvő mezőgazdasági ingatlant egy erre a célra szerkesztett bejelentőlapon be kellett jelenteni a polgármesternek 1939. október l-ig, majd a módosítás értelmében november 30-ig. Ha azonban a város belterületén fekvő ingatlanon rendszeresen mezőgazdasági munka folyt (kert, szőlő, gyümölcsös), az ingatlan szintén bejelentési kötelezettség alá került. A két példányban kitöltött bejelentőlapok tartalmazták az ingatlan tulajdonosának nevét, tulajdoni hányadát, az ingatlan területét és tiszta jövedelmét.

21 A bejelentések alapján a polgármester kimutatást végzett a város területén fekvő zsidó ingatlanokról, melyet meg kellett küldeni a vármegyei m. kir. gazdasági felügyelőségnek és a földmüve lésügyi minisztériumnak. A törvény „megengedte", hogy a zsidók bizonyos megszorításokkal kötelezhetőek ingatlanaik átengedésére. A Veszprém vármegyei gazdasági felügyelő 1940. március 19-én azzal küldte vissza Veszprém polgármesterének az ingatlanokról szóló kimutatást, hogy az a gazdák körében tegye közhírré, hogy a bejelentett ingatlanok igényelhetők.

22 A polgármester által közzétett hirdetményből kiderül, hogy Veszprémben 1940-ben 10 kat. hold 1279 négyszögölnyi igénybe vehető szántóföld, vagy ingatlan volt zsidók tulajdonában. A következő évben az alispán sürgető levelében utasította a polgármestert a bejelentési kötelezettség foganatosításáról, amelyre válaszul a polgármester azt jelentette, hogy tudomása szerint a város területén már nincs bejelentendő ingatlan. Ennek ellenére még 1943 elején is talált a gazdasági felügyelő be nem jelentett ingatlant.

23 A belterületen lévő ingatlanokon a város házhelyeket kívánt kialakítani és a kimutatásokon az erre alkalmas ingatlanok esetében meg kellett jelölni az alkalmasságot. Ingatlanok és ingóságok A zsidó földterületek és ingatlanok sorsa a német megszállás következtében radikalizálódó politika által egyre-másra termelt korlátozó rendeletek következtében teljesen megpecsételődött. A zsidóság életfeltételeinek, lakhatási körülményeinek szigorítása már a közeli gettósítás tudatában történt. Az 1600/1944. M. E. sz. rendelet {A zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről) alapján minden zsidó köteles volt vagyonát 1944. április 30-ig bejelenteni a lakóhelye szerinti illetékes pénzügyigazgatósághoz. Bejelentés alá esett az egész vagyon, kivéve a személyes lakásberendezési, ruházati és háztartási tárgyakat, ha azok értéke együttesen nem haladta meg a 10 000 pengőt. Vagyonnak számítottak azonban a műtárgyak, szőnyegek, ezüstnemüek és egyéb „fényűzési" tárgyak. Az ingatlanok is bejelentési kötelezettség alá estek. A zsidó tulajdonosokat a telekkönyvi hatóságnál is be kellett jelenteni, ahol a telekkönyv B lapjára bejegyezték az elidegenítési és terhelési tilalmat. Ha zsidó nem zsidó ingatlanán haszonbérlő volt, vagy egyéb jog21 VeMLV.173.b. 1637/1943 22 Uo. „Kénytelen voltam Nagyságodhoz fordulni ezen kérésemmel, mert az összes zsidóbirtokra mindössze csak két igénylő jelentkezeti, " 54