Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Jakab Réka: A zsidótörvények végrehajtása Veszprém megyében / 49–58. o.

címen ilyenen gazdálkodott, köteles volt ezt bejelenteni és az ingatlan tartozékait, eszközeit külön leltáron bejelenteni. Szintén bejelentendő vagyontárgynak minősült a banki pénzbetét, értékpapír és részvény. Nem volt vagyontárgynak tekintendő a házasfelek jegygyűrűje, hacsak nem tartalmazott drágakövet vagy igazgyöngyöt. Az 1944. április 7-én megjelent titkos belügyminiszteri rendelet a zsidók lakhelyének kijelöléséről végleg felszámolta a zsidó tulajdont. A rendelet értelmében az addig még tulajdonukban volt, de már listára került lakásaikat is fel kellett adniuk és kijelölt helyre, a gettóba kellett távozniuk.

24 A rendelet a zsidók összegyűjtésével és elszállításával egyidejűleg az ingatlanok és hátrahagyott ingóságok sorsáról is intézkedett. A helyi hatóságok feladatává tette, hogy jelöljenek ki bizottságokat, amelyek a rendőrség és a csendőrség segítségével a zsidók lakását és üzleteit lezárják és lepecsételik, a kulcsokat pedig tulajdonosuk nevével ellátott borítékban a gyüjtőtábor parancsnokságának átadják. A lakásokon talált pénzt és értéktárgyakat az eljárók a helyszínen vegyék jegyzékbe és adják át a hatóságoknak, akik pedig helyezzék el azokat a területi nemzeti banki fiókban.

25 Két hét múlva a kereskedelmi és közlekedési miniszter elrendelte a zsidó üzletek bezárását és árukészletük, valamint berendezésük zár alá helyezését. A megalázott és ellehetetlenített zsidóság utolsó pillanatig küzdött értékei, személyes tárgyi emlékei megmentéséért. Visszaemlékezésekből és dokumentumokból számos példát tudunk arra, hogy gettóba zárásuk előtt sokan megpróbálták elrejteni értékeiket vagy a biztosabbnak tűnő letétbe helyezés mellett döntöttek. A visszatérés reményében keresztény barátaikat, ismerőseiket bízták meg értékeik megőrzésével. A számos sikeres eset mellett volt rá példa, hogy a gettóba zárt zsidókat még elhurcolásuk előtt megvádolták értékeik bejelentésének elmulasztásával és elrejtésével. Pápán 1944 júniusában folytattak le eljárást Krausz Móricné és más rejtegetők ellen azzal a váddal, hogy pénzt, vagyontárgyakat és árukészletet rejtettek el keresztény ismerőseiknél. Az eljárás során 61 zsidó és nem zsidó rejtegetőt hallgattak ki, akik összesen 1 226 127 pengő értékű ékszert, aranyat, készpénzt, ruhaneműt és egyéb értéket rejtettek el a hatóságok elől.

26 A zsidó ingatlanok sorsát a belügyminisztérium vette kezébe. A belügyminiszter megtiltotta ezen ingatlanok elidegenítését, vagy megterhelését, hiszen az volt a cél, hogy ezek ingyenesen igénybe vehetők legyenek iskolák, tisztviselői, tanítói lakások, levente intézmények, gazdakörök, stb. részére. Az alispán javaslatot tehetett arra, hogy ki vagy milyen intézmény kapjon a volt zsidó ingatlanokból. Jogilag a belügyminiszter vette igénybe az ingatlant a kérelmező város vagy község részére. Veszprém városa a belügyminiszterhez felterjesztett kimutatása alapján összesen 37 önálló helyrajzi számmal rendelkező ingatlant kívánt igénybe venni.

27 Megdöbbentő, hogy az igények között szerepel Veszprém két zsidótemetője (Jeruzsálemhegy, Füredi út), de még a Füredi úti hullaház is. Az ingatlanokat és telkeket többek között városházi bővítésre, tűzoltó laktanya, utcanyitás, egészségház részére és egyéb, városrendezéssel kapcsolatos munkálatokra kívánták felhasználni.

28 A gettósítás után tulajdonos nélkül maradt üzletek romlandó árukészleteit szakmabe24 6163/1944. B. M. res. Zsidók lakhelyének kijelölése. MOL M. K. 6/100. Közli: Magyarországi zsidó törvények és rendeletek 1938-1945. Összeáll. VÉRTES RÓBERT. Budapest, 1997. 325-327. 25 Uo. 325. 2f

' VeML IV.431 .b. 4257/1944 27 VeML V.173.b. 3584/1944 28 Uo. 55