Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Pál Judit: Az erdélyi Főkormányszék és a "Királyi Biztosság" működése, 1867–1872 / 23–34. o.

szintén ide vélték berendelendönek, kivéve a honvédelmi minisztérium erdélyi osztályát — amely eddig a királyi biztos mellett működött — ezentúl az illető minisztérium keretében folytatná tovább a munkát. Vezetésével Péchy javaslatára Nagy Eleket kellett volna megbízni, akinek „bölcs tapasztalatai az itteni sajátságos viszonyok teljes ösmereténél fogva" nem nélkülözhetők.

30 Őt azonban rövid idő múlva szélhűdés érte, és többé nem lehetett alkalmazni. A javaslat szerint a személyzet többi részét a törvényszékeken és a törvényhatóságoknál a kinevezés alá tartozó hivatalokban lehetne elhelyezni, a levéltári személyzet megmaradna, a hivatalnokok egy részét pedig nyugdíjaznák. A földtehérmen tesítési alapigazgatóság beolvadna a magyarországi hasonló intézetbe, a telekkönyvi igazgatóságról, valamint az ideiglenes katolikus bizottmány vezetéséről külön intézkednének. A kormányszéki épület és a levéltár fölötti felügyeletet vagy az egyik magasabb rangú hivatalnokra vagy a helyi pénzügyigazgatóságra kellene bízni. Hiába hangsúlyozta Péchy, hogy a királyi biztosi állás megszüntetését és az akörüli intézkedéseket „időszerűnek és sürgősnek" tartja, a tényleges felszámolásra azonban majd másfél év múlva, 1872-ben került sor. Ekkorra már a Királyi Biztosság egyre inkább egy „közvetítő postahivatallá" degradálódott a kormány és az erdélyi törvényhatóságok között. A Főkormányszék feloszlatása után Péchy hatásköre egyre csökkent, a törvényhatóságok már közvetlenül érintkeztek a minisztériumokkal. Péchy is egyre elégedetlenebb volt, mert véleményét nagyon sok esetben nem kérték ki, még személyi kérdésekben sem. Úgy tűnik, az erdélyi magyar politikusok többsége sem látta szükségességét a Királyi Biztosság fenntartásának. Lónyay miniszterelnököt is e tekintetben informálták erdélyi látogatása kapcsán. Ennek ellenére 1871-ben a tárgyalt ügyek még tetemes mennyiséget tettek ki, közben pedig a személyzet folytonosan apadt. A belügyminisztériumnak készített kimutatásból kiderül, hogy a Királyi Biztosság különböző osztályain 1871-ben 14 121 ügydarabot, illetve beadványt láttak el, ehhez járult még 8071 külföldre szóló útlevél kiállítása.

31 Ha a Guberniumhoz képest csökkentett hatáskörben is, még így is rengeteg szerteágazó ügyben kellett eljárni. Ehhez képest Péchy megjegyezte, hogy a Királyi Biztosság „közbenjárását és segélyét nem csekély számú egyes személyek szokták folyvást igénybe venni, úgy hogy a személyes érintkezés és feleknek szóval és irásbani útbaigazítása a hivatali óráknak nem csekély részét emészti fel. "

i2 Az egyre apadó személyzet az ügymenetben is gondokat okozott. Mivel 1869 után már tudatosan igyekeztek a létszámot csökkenteni és a megüresedő állásokat nem mindig és egyre inkább csak ideiglenesen töltötték be, néha a megmaradt személyzet nem győzte a munkát. 1872 májusában Péchy kénytelen volt a hadügyminisztériumhoz fordulni, mivel 1871 február óta a Királyi Biztosság honvédelmi osztályának nem volt vezetője. Kérte, hogy ha csak rövid ideig marad fenn az osztály, vezetését bízzák Nemes Péter titkárra, aki eddig is vitte az ügyeket. Ha viszont a Királyi Biztosság feloszlatásáig Kolozsváron marad az osztály, akkor szükséges a minisztérium kebeléből egy felsőbb hi30 Nagy Eleket a foldtehermentesítési alapigazgatóság vezetőjének is javasolta Péchy, ezt azonban utólag kihúzta. 31 MOL F 270, 1872/21. Minisztériumok szerint a következő megoszlást kapjuk: kabinettiroda 38, belügyminisztérium 6919, pénzügyminisztérium 67, kultuszminisztérium 573, igazságügy-minisztérium 1018, közmunka és közlekedési miniszterim 183, földmüve lés-, ipar és kereskedelemügyi minisztérium 999, honvédelmi minisztérium 4324. 32 Uo. 30