Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Pál Judit: Az erdélyi Főkormányszék és a "Királyi Biztosság" működése, 1867–1872 / 23–34. o.

vatalnoknak Kolozsvárra való kirendelése, mivel nem győzik a munkát.

33 Ebből viszont az is kiderül, hogy 1872 májusában még nem volt világos, hogy a Királyi Biztosság mikor fog ténylegesen megszűnni. Május elején a belügyminiszter még arról írt, hogy a Királyi Biztosság az év végéig fog működni, az alapigazgatóság pedig bár 1873. január elsejével egyesül a magyarországival, de egy ideig még Kolozsvárt maradhat.

34 A felszámolás kapcsán egy sor tényezőt is figyelembe kellett venni. Az egyik sürgős gyakorlati kérdés a hivatalnokok iránti „elbánás" volt. Az idők folyamán ugyan már többen a minisztériumokhoz kerültek át, illetve maguknak más állást kerestek, főleg törvényszékeknél, de az utolsó időben a minisztériumokban megüresedő állásokról a királyi biztost nem értesítették, így nem is tudott javaslatot tenni, ahogy ezt többször is felpanaszolta a belügyminiszternek. A leapadt személyzet egy részét nyugdíjazni lehetett, a többiek részére Péchy javasolta egy évi fizetés megadását, és kérte, hogy a továbbiakban az üresedések alkalmával legyenek rájuk tekintettel.

35 Péchy különösen szívén viselte a beosztott hivatalnokok sorsát, méltányolta az ügybuzgó tisztviselőket és igyekezett őket segíteni. Javaslatai azonban sokszor a konnány takarékossági intézkedésein vagy késedelmes ügyintézésén buktak el. 1872 januárjában például azon méltatlankodott, hogy már egy fél éve javasolta az egyik számtisztnek, különben az alapigazgatóság számvevősége vezetőjének számtanácsosi rangra való emelését és fizetésének emelését, de azóta sem kapott választ. Mivel az illetőt önhibáján kívül érte hátrány, kollégái, akik a minisztériumokba kerültek, jóval nagyobb fizetést húznak, itt viszont több a munka, ismételten sürgeti az intézkedést, mivel a visszás helyzet eltompítja a buzgalmat, belső keserűséget okoz, „mire a hű és tevékeny államszolgát kárhoztatni okszerűnek lenni nem látszik, míg másfelől a példás szorgalom és ügybuzgalomnak kellő méltánylása csak a szolgálat érdekének válik előnyére. "

36 Bár a Királyi Biztosságot felszámolták, két alhivatala továbbra is fennmaradt: az erdélyi földtehermentesítési alapigazgatóság és a levéltár. Mindkettőt Budára költöztetették, az iratanyaggal és a személyzettel együtt. Az alapigazgatóság 1873. január 1-től mint a magyarországi hasonló hivatal egyik osztálya működött tovább, de Hajós János, az erdélyi alapigazgatóság vezetője egy felterjesztésben szükségesnek tartotta, hogy az egyesülés után még legalább négy hónapig, azaz májusig Kolozsváron maradjanak. Kérését Péchy is támogatta. Hajós kifejtette, hogy még így is tetemes munka maradt: a Székelyföldi törvényszéki kiutalások, de a megyékből is volt maradvány, valamint a vegyes szolgálmányok kérdése is függőben maradt. Az előterjesztésben felhívták a figyelmet annak szükségességére is, hogy az erdélyi kárpótlási ügyekhez értő szakembereket meg kell tartani, „különben újoncok, tapasztalatlanok és avatatlanok kezébe kerülne e fontos ügy, ami sem az országnak, sem a volt földesuraknak nem válnék előnyére. "

17 Javasolták a hivatalnokok fizetésének emelését is, mivel a régiek igen csekélyek és aránytalanok, „az alkotmányos élet fejleményei s az államhivatalnokok javadalmazásának közbejött új berendezése már rég túlszárnyaltak" ezen. Végül az alapigazgatóságot október 1-vel mégis felrendelték Budára. A személyzet nagy részét átvették, igaz csak ideiglenes megjelöléssel, egy részét nyugdíjazták, néhányra meg nem tartottak igényt. A főelőadó Bu33 Uo. 1872/542 54 Tóth Vilmos belügyminszter 13.671 sz. leirata, 1872. máj. 5. Uo. 1872/527. " MOLK 148-1872-III-4217. 1,1 MOLF270, 1872/22. " Uo. 1872/564. 31