Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Pál Judit: Az erdélyi Főkormányszék és a "Királyi Biztosság" működése, 1867–1872 / 23–34. o.

vári I. törvénycikk 3-ik §-ánál fogva ideiglen fentartott erdélyi királyi kormányszék a mellé rendelt központi segédhivatalokkal együtt feloszlattatik, s működésének a jövő 1869-ik évi május l-sö napjáig leendő megszüntetésével a minisztérium megbízatik. "

l1 A döntés az 1868. november 6-i minisztertanácson született, az uniós törvény megvitatatása során. Ekkor még Királyi Biztosságról beszéltek, Andrássy és Eötvös „a törvény keresztülvitele céljából" látták szükségesnek ennek létrehozását, amíg ezt az átmenet nehézségei megkívánják.

18 Az is felmerült, hogy a királyi biztos hatáskörét szabatosan körül kell írni, különben „rendőri közeggé törpül", ahogy ez végül is — kis túlzással élve — be is következett. A Főkormányszék feloszlatásával egy időben Péchy Manó számára a kormány javasolta a vaskorona-rend első osztályú keresztjének megadását, mivel — a minisztérium felterjesztése szerint — „az erdélyországi állapotok máris jelentékenyen javultak, a kedélyek csillapultak, s a még függőben levő belkormányzati kérdések azon útra terelvék, melyen haladva megoldásuk mindenik részre megnyugtatólag eszközölhető", ezt pedig Péchy „buzgalmának, tapintatos és ügyes eljárásának köszönhetni", mivel „gondját kizárólag az érintett érdekek ildomos összeegyeztetésére, illetőleg kiegyenlítésére fordítótta. ">

9 A Főkormányszék feloszlatását az erdélyi magyar közvélemény — úgy tűnik — megelégedéssel vette tudomásul. Marosszék feliratban üdvözölte a lépést, amelyben kifejtették, hogy amikor Péchyt királyi biztosi minőségben a Főkormányszék élére állították „ámbár tudtuk és éreztük, hogy egy oly kormányszék élére állíttatik, amely államéletünk új szerkezetébe alig illeszthető, mégis miután tudtuk azt is, hogy nem az a jó építőmester, aki gyorsan bont és hamar épít, hanem aki a megkorhadt falakat gondosan szedi le és 'a használható anyagokat abból az új épületben is megtartja, örömmel fogadtuk az új intézkedést", most azonban, amikor „reményeinknek az anyaországgali szorosabb összeköttetés iránt, lépésről-lépésrei teljesülését látjuk", még inkább örülnek.

20 Az átszervezés nem volt zökkenőmentes. Ugyan a volt Főkormányszék „megfeszített erővel" törekedett arra, hogy április végéig elintézze a beérkezett ügyiratokat, ez azonban nem volt egyszerű, részben mert a feloszlatás után is érkeztek iratok, részben mert így jóval több munkát kellett végezni a szokásosnál. Ebben a feloszlatott Főkormányszék nyugalmazott hivatalnokai is segítettek, így június 1-én Péchy helyettese, Nagy Elek már jelenthette, hogy sikerült a rendes kerékvágásba zökkeniük. Az átállás a törvényhatóságokat is megzavarta: ,,a törvényhatóságok és hivatali közegek nagyrészint zavarban valónak, hogy az eddig a kormányszékhez intézni szokott tárgyakban hova és miként forduljanak? s jelesen hogy a kii: biztos mikbe fog akár közvetitőleg, akár intézkedőleg beleelegyedhetni? "

2! Ők igyekeztek kímélni a minisztériumokat, hogy ne árasszák el „puszta kezelési teendőkkel", másrészt azonban figyelmeztetni kellett az erdélyi hatóságokat, hogy jelentéseiket és felterjesztéseiket egyenesen a minisztériumokhoz intézzék, a királyi biztoshoz pedig csak a hatáskörét érintő kérdésekben forduljanak. A Királyi Biztos a következő ügykörökben volt illetékes: 17 XLIII. törvénycikk. Magyarország és Erdély egyesítésének részletes szabályozásáról. In: Magyar Törvénytár. VI. 1836- J868. évi törvényczikkek. Budapest, 1896. 486. '* MOL K 27, 1868. november 6-i minisztertanács. Jegyzetek. " MOL K 26, 1868/381. 2,1 MOL F 270, 1869/204. 21 MOL F 271 Erdélyi Királyi Biztosság. Titkos elnöki iratok, 1869/22. 27