Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Pál Judit: Az erdélyi Főkormányszék és a "Királyi Biztosság" működése, 1867–1872 / 23–34. o.

ügyek, a rangok, kitüntetések adományozása, a névváltoztatások, az örökbefogadások, a kivándorlás kérdése átmenne a minisztériumok hatáskörébe, úgyszintén oda küldenék fel a törvényhatósági gyűlések jegyzökönyveit is. A királyi biztos hatásköre pedig a következő ügyekre terjedne ki: • a függőben maradt tárgyak intézése, • a minisztériumoktól véleményezés vagy elintézés végett leküldött ügyek tárgyalása, • „az erdélyi területre nézve kibocsátandó szabályozványok iránti előleges nézetnyilvánítás s hasonlók javaslatba hozatala", • az erdélyi közigazgatási és igazságszolgáltatási felsőbb hivatalok betöltése iránti véleményezés, • „államrendőrség, a hatóságokbeli hangulat, politikai irány, mozgalamak figyelemmel kísérése s ezekre vonatkozólag teendő lépések ", • a politikai színezetű egyletek felsőbb megerősítésre való felterjesztése, • helyhatósági és községi ügyekben való intézkedés, • a kormányszéki épület és a levéltár felügyelete • útlevelek, • kérelmek iránti felvilágosítás, • színi- és más nyilvános előadások engedélyezése, • közegézségügyi teendők, • az erdélyi földtehermentesítési ügy felügyelete.

15 A királyi biztos új hatásköri leírása nagyjából követte Péchy tervezetét. A tervezet felhívta a figyelmet az ügymenet gyorsítása szempontjából kívánatos néhány lépésre is. Az Erdélyben érvényben levő osztrák rendszabályok szerint eddig a Főkormányszéket terhelték a csekély jelentőségű kihágási ügyek is, amelyen a jövőben változtatni kell. Az úrbéri ügyek esetében azt javasolta, hogy ezeket továbbra is küldjék le a királyi biztoshoz véleményezés végett, ezek fontosságára és az erdélyi különleges viszonyokra való tekintettel. A megyei és városi pénztárak ügymenete Péchy szerint reformra szorult, mert az állandó felsőbb jóváhagyások rengeteg fölösleges munkát okoztak. Az erdélyi országos főorvosi állást továbbra is meghagyni javasolta. Végül javaslatot tett a királyi biztos melletti személyzetre nézve, amely — ahogy ezt később el is fogadták — egy miniszteri tanácsosból, három osztálytanácsosból, öt titkárból, öt fogalmazóból, hat fogalmazó gyakornokból és a szükséges segédszemélyzetből állt. A kormány — bár jóváhagyta a javaslatot — úgy tűnik már kezdetben sokallta a létszámot, mert röviddel az átszervezés után, 1869 júniusában a belügyminiszter kifejtette, hogy a létszám már korábban „hosszasabb fontolgatásra" szolgáltatott neki okot, végül Péchy javaslata és az átalakulás várható nehézségei miatt hagyta jóvá. Azonban kérte, hogy a megüresedő állásokat ne töltsék be, azok a „meglevő munkaerő fokozott igyekezetével pótoltassanak. "

!6 Ekkor ezt még sikerült kivédeni, a Péchyt helyettesítő Nagy Elek ugyanis a munka mennyiségére, valamint a gyors és pontos ügykezelés szükségességére hivatkozott. A Főkormányszék feloszlatását végül az uniós törvény (1868: XLI1I. te.) rögzítette, megszabva annak pontos dátumát is. A törvény 7. §-a kimondta: „Az 1848-ik évi kolozsMOLF 270, 18697294a. 26