Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Pál Judit: Az erdélyi Főkormányszék és a "Királyi Biztosság" működése, 1867–1872 / 23–34. o.

igénylik, habár ideiglenesen a kormányszéknek meghagyását." Ebben gyakorlatilag össze is foglalták, milyen szerepet szántak az átmeneti időszakban a királyi biztos vezette Főkormányszéknek. A minisztertanács elfogadta a fenti indokokat és megbízta Péchyt, hogy addig, „míg az »Unio« törvény folytán ezen viszonyok is alaposan nem rendeztetnek", tegyen javaslatot, „mi módon lehetne az erdélyi kormányszéket rendezni, és illetőleg átalakítani a felelős kormányzat rendszerével megegyezőleg. ""' A Főkormányszéki, végül is nem „rendezték", így némileg átfedés alakult ki annak elnöki osztálya és a királyi biztos által kezelt ügyek között. Az ügyintézés a régi keretek között folyt tovább, azzal a különbséggel, hogy a kancellária helyét a belügyminisztérium vette át. Az ide-oda irogatás néha heteket vett igénybe, többször kellett mindkét félnek sürgetnie a választ, és néha az is megtörtént, hogy egy ügy évekig elhúzódott, mint például a brassói nyolcadik gyógyszertár nyitásának kérdése. (Az egyik gyógyszerész még 1863-ban kért erre engedélyt, aztán a városi tanács, a Főkormányszék, az országos orvosi tanács és a kancellária között addig vándoroltak a beadványok és tiltakozások, amíg az udvari kancelláriát feloszlatták, és a belügyminiszter 1867-ben jóváhagyta a már működő gyógyszertár engedélyezését.)" A döntések — úgy tűnik — késve és eléggé átgondolatlanul születtek. 1868 januárjában még nem volt világos, hogy mikor kerül sor a Főkormányszék feloszlatására, és hogyan intéződnek azután az ügyek. A pénzügyminisztérium az erdélyi országos pénzügyigazgatóság feloszlatásának kapcsán sürgette a belügyminisztériumot, hogy közölje minél előbb, ,£zándékoltatik-e és mikorra az említett főkormányszék tevékenységének megszüntetése vagy sem? "

n A Főkormányszék feloszlatása tehát napirenden volt, de egyelőre különböző elképzelések voltak a jövőt illetően. Péchy egy hosszú emlékiratban fejtette ki ezirányú véleményét. Rögtön az elején óvatosságra intett, hiszen — mint írta — nem pusztán arról van szó, hogy egy „dicasterium feloszlatlassék". Figyelembe kell venni, hogy Erdély „a különválástól fogva teljesen külön állott a legújabb időkig Magyarországtól", mindig volt központi hatósága, és mivel „ most történik legelőbb, hogy Magyarország és Erdély kormányzata teljesen eggyé alakíttatni szándékoltatik, felette szükséges, hogy ekörül a kormány a legnagyobb óvatossággal járjon el, kivált miután a népség megszokta, hogy közel kapjon oly felsőbb közeget, melyhez panaszra vagy sérelme esetében közvetlen folyamodhassék. "

n Péchy védelmébe vette a Guberniumot, amely „folytonos ócsárlás "-nak volt kitéve, pedig „annyi jó akaratot, annyi tiszta hazafias indulatot, annyi tevékenységet, tapintatot, képességet és ügyességet" tapasztalt ott, bár a Főkormányszék hatásköre szerinte sem egyeztethető össze a felelős miniszteri rendszerrel. Ezért véleménye szerint egy ezzel összeegyeztethető „központi közeg" még fenntartandó, „míg az erdélyi beldolgok törvényhozásilag, kormányilag vagy gyakorlati kiegyenlítések útján oly rendezést, kibonyolítást nyerhetnek, hogy a kormányzásnak minden részleteiben való teljes eggyé alakításáról bátorsággal és biztosan intézkedni lehessen. "

u A Főkormányszék ügyköréből a katonai, részben a rendőri, a közmunka és közlekedési, az úrbéri, a pénzügyi, a vallási és közoktatási, ipari és kereskedelmi ügyek, továbbá az országos kórházakat érintő 10 MOLF27Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1867. októberi 5-i minisztertanács. 11 MOLK 150 Belügyminisztérium. Általános iratok, 1867-VII-2. 12 MOLK 148 Belügyminisztérium. Elnöki iratok, 1868-FII-81. 11 MOLF270, 1868/1182. 14 Uo. 25