Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Lichtneckert András: Az alsóörsi török ház és a török bíróság a Mórocza család irataiban / 11–16. o.

bíráskodott: „közönséges akaratbul az falu falussi hűtvös biraiat varmegye esküttyevel együt" kiküldték egy ügyben.

5 A falu hites bíráján kívül azonban még egy bíró volt a faluban, akit török bírónak neveztek. Az 1665. évi perben a tanút arról kérdezték, hogy a falu 1664. évi Szent Márton-nap tájban szokásos török adójáról a felperes számot vetett-e a faluval, adós maradte valamivel. Az alperes első tanúja Tot Mihály acsádi nemes azt válaszolta, hogy jelen volt, amikor a felperes kitöltötte török bíróságának esztendejét, s a falu számot vetett vele és 20 forint adósságban maradt.

6 A török bíróságot tehát ugyanúgy egy évig viselték, mint a magyar bíróságot. A török bíró feladata, amint a perből kiderül, a török adójának a beszedése és nyilván a török részére való átadása volt. A Balaton-felvidéki Alsóörsön is kettős adóztatás volt. A korábbi kilenced és tized helyett két tizedet szedtek: magyar tizedet és török tizedet. A veszprémi káptalan a Balaton-felvidéki birtokain élő jobbágyai számára az 1554-ben megkötött bérleti szerződésben biztosította azt a lehetőséget, hogy — miután a bérlő Pallavicini Sforza a tizednek, kilencednek és a cenzusnak csak a felét szedhette be —, az adó másik felét a jobbágyok életüknek a töröktől való megvédésére használhatják fel.

7 Ennek következtében a kilenced eltűnt a magyar részre szedett adók közül, ellenben megmaradt a teljes tized, ahogyan egy iratban fogalmaztak: „Summa ez hegyekben dézsma és hol hegyvám van, mert a kilencedet letették, összesen 751 cseber vagy akó bor. "

g Egy 1632. évi tanúkihallgatás szerint a törökök terménytizedet kaptak Lovasról és Alsóörsről. Egy szántóföld birtoklása körüli vitában Prépost Gergely alsóörsi nemesember azt vallotta, hogy „mikor másnak attak szántani is, eő magok Morocza Imre és Vüay István vették el igasságát, seőt mégh az teöreők tizedgiet is ide Alsó Eörsheőz vették, nem Lovashoz annak az Szabad Lak nevű feöldnek." A hetedik tanú, alsóörsi Kis György, aki Botka Ferenc jobbágya volt, más oldalról világította meg az ügyet, amikor azt vallotta, hogy: „Én bírtam és éltem azfeödet, Morocza Imréiül kértem megh, az igasságát is magáiul munkámért megh kértem, s megh engette; mindélügh ide Alsó Eörsheőz vették, magiar földre pedigh szabad uraságában, úgymint nemes feöldeket mind az két fél bírták ide Alsó Eörsheőz.''^ 5 ILA BÁLINT-KOVACSICS JÓZSEF: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Budapest, 1964. 185. Továbbá: Veszprém Megyei Levéltár (VeML) Veszprém Vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei 1. 166. A bejegyzés kelte: 1670. január 23. 6 ILA BÁLINT-KOVACSICS JÓZSEF, 185. VeML Veszprém Vármegye Törvényszékének iratai. Polgári perek. XI. 26. „Tudgia e az tanú, hogy az A. eö elotok vetet volna szamai az faluval és semmivel adossa nem maradót volna, sem a' szám vevők adossa nem tétek volna, az querelában specificalt Szent Marton nap tayban az 1664. esztendőbeliben az falu török adoia veget." Az alperes első tanúja: „Michael Tot nobilis in possessione Aczad degens annorum circiter 55 juratus et examinatus fassus est. Tudgia nilvan ezenfatens es jelen volt, a midőn az A. ki töltötő török bírósagának esztendeiét, hogi az falu szamát vett lüle es húsz forentel tettek adossa." 7 LICHTNECKERT ANDRÁS: Csopak a tihanyi és a veszprémi vár bérletében. In: Csopak történele. Szerk. LICHTNECKERT ANDRÁS. Veszprém, 1997. 160. 8 ERDÉLYI GYULA: Veszprém város története a török idők alatt. Veszprém, 1913. 57-58. A Balaton-felvidéki káptalani birtokokon fekvő szőlőhegyeken a 18. században a szőlőbirtokosok egyetlen tizeddel adóztak, s ez a helyzet megmaradt egészen a szőlödézsma megváltásáig. A 18. században a káptalan nem kevés pereskedést folytatott azért, hogy az egyetlen tized mellé visszaállítsa a kilenceddel való adóztatást is, de eredményt nem ért el. A Mária Terézia által elrendelt úrbérrendezés során a kilencedet bevezették, de csak a jobbágyok mezei terményeire nézve, így a török kori kettős adóztatás maradandó nyomot hagyott a Balatonfelvidéken a szőlők adóztatásában. 9 VeML Morocza család iratai. 1632. 77. LICHTNECKERT ANDRÁS: Török földesurak - török adóztatás. In: Alsóörs története. Szerk. LICHTNECKERT ANDRÁS. Veszprém, 1996. 85. 12