Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Lichtneckert András: Az alsóörsi török ház és a török bíróság a Mórocza család irataiban / 11–16. o.

LICHTNECKERT ANDRÁS AZ ALSÓÖRSI TÖRÖK HÁZ ÉS A TÖRÖK BÍRÓSÁG A MÓROCZA CSALÁD IRATAIBAN A hódoltságban élő lakossággal és a törökkel való kapcsolatoknak többféle formája létezett a 16-17. században. A kevés levéltári adat élénk kereskedelmi kapcsolatokat mutat és arról is tudósít, hogy a református egyháznak kiterjedt kapcsolatai voltak a hódoltságban élőkkel. Soós Imrétől tudjuk, hogy Heves és Külső-Szolnok vármegye közigazgatásában hódolt szolgabírák és esküdtek működtek.

1 „A magyar állam az első török területfoglalásra eddig úgy reagált, hogy a hódolt falvakat a fél állami adó alól felmentette, ezektől az adóbehajtást ellátó helyi közhatalmi szerv, a nemesi vármegye az állami kapuadónak — dikának — csak felét szedte, tekintettel arra, hogy a hódolt falvak népét a török hatalom is súlyos adók Jizetésére kötelezi. Hasonlóan mérsékelték magyar részről a hódoltságban élők katonaállítási terheit, egyes uradalmak a földesúri szolgáltatásokat is. Az 1547. évi békeszerződés szövege világosan kimondja, hogy a hódolt területen levő tímárok, vagyis török szpáhiknak kiosztott falvak a magyar királynak továbbra is adóznak. ...A kétféle adózásnak ezt a rendszerét állandósította az 1606. évi zsitvatoroki békeegyezmény 17. pontja, előírván, hogy a törökök a falvakba ezután ne járjanak ki adót szedni, hanem ezt afalubírák szedjék be, s ha elmulasztanák, akkor először a magyar végvár kapitányának, vagy a magyar földesúrnak kell írni, s ha ez a sürgetés is eredménytelen marad, a török végváriak csak akkor menjenek ki a hódolt falu nyakára, katonai karhatalommal történő adóvégrehajtásra. Hasonló legyen az eljárás a magyar részre járó adók behajtásában is. "

2 A török részére való adófizetés során személyes kapcsolat is kialakult a török földesúr és falubeli embere között. A török részére való adóztatásról sok esetben a 18. század közepén felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvekben szólnak. 1753. június 23-án egy tanúkihallgatáson a 77 esztendős arácsi Kovács Gergely Füred, Arács és más helységek pusztulásáról elmondta, hogy a megmaradt lakott helységek a töröknek adóztak, sőt saját szemével látta a falvak török földesurait, a szpáhikat is: „és amel helsigek éppen el nem pusztultak, hogy a'pogán töröknek adót attak, jól tudgya. És szemeivel láttot nímel helségbéli Iszpaiátot is. "

3 Az arácsi és füredi reformátusok ügyében 1755-ben tartott tanúkihallgatáson az egyik felsöörsi tanú elmondta, hogy édesattyát mint felsőörsi lakost — a nagy adót nem fizethetvén a falu — rabul Fejérvárra vitette a török, s míglen az adót bevitték a helységbéliek, négy hónapig fogva tartotta. Egy másik felsőörsi tanú elmondta, hogy „Fejér vári törökök és tatárok Balaton mellékire kijárván, jobb attya azokhoz tartozandó hívségre megh eskütt lévén, szállást nála tartottak. "

4 A törökkel való kapcsolattartásra egészen más, nagyon eredeti és találékony módot talált a Veszprém megyei Egyházasgörzsöny és a történeti Zala megyéhez tartozó Alsóörs lakossága. A kizárólag egytelkes nemesek lakta Veszprém megyei Felsőgörzsönynek (Egihazas Nemes Görzön) 1670-ben volt nemesi bírája, aki a közösség akaratából ' Soós IMRE.' A hódolt szolgabíró és hódolt esküdt Heves megyében a XVII. században. Archívum 2. 22-30. 2 Uo. (Magyar Törvénytár II. 995.) 3 Zala Megyei Levéltár. Zala Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. Inquisitiones. Fasc. 44. Nr. 205. 4 Magyar Országos Levéltár. Magyar Helytartótanács Levéltára. Acta religionaria. Q 91. 11