Levéltári Szemle, 56. (2006)
Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - 1956 MEGKÖZELÍTÉSE: FORRÁSOK - Bottoni, Stefano–Novák Csaba Zoltán: Az 1956. évi magyar forradalom sajátos romániai következménye: tervszerű politikai megtorlások előkészítése Romániában: forrásközlés / 61–73. o.
el a fent említett megnyilvánulások ellen megtenni a megfelelő lépéseket. Ez nem hogy nem segíti a Securitate szervei munkájának a feljavítását, hanem egyenesen hozzájárul a hiányosságok létezéséhez és ellentmond a párt Központi Vezetősége hivatalos irányvonalának. Az a tény is ismert elvtársak, hogy nekünk volt néhány olyan cselekedetünk és elvtársunk, főleg a Teohari 21 idejében, akik a Securitate működését a helytelen útra terelték, áthágták a törvényeket, súlyos visszaéléseket követtek el, olyan visszaéléseket, amelyeknek nincs helye a mi munkánkban. Sok ilyen elemet tüntetünk el és számoltunk fel, de néha még találkozni visszaélésekkel, amelyek ellen harcolunk úgy a minisztériumi szinten, mint a pártvezetés szintjén. Az is nyilvánvaló, hogy szinte összehasonlíthatatlan a mostani munka a múltra jellemző hozzáállással, mégis még mindig kevés tartományi büró járt el felelős vezető szervként a munka kielemzésekor és a felmerült hiányosságok kiküszöbölésekor. Hogyan is tehették volna meg mindezt, ha a segítség sem volt mindig megfelelő. Ezt a segítséget nem csak puszta információközlésként kell felfogni, az információadás természetesen fontos, hanem az elvtársak munkájának kielemzéseként és az elvtársak munkáját segítő tanácsok átadásaként is kell kezelni. Ezeket a szerveket a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet körülményei közepette hoztuk létre. Még mindig nagyon sok az ellenséges elem, még mindig léteznek a társadalmi osztályok, a nagy kapitalista földbirtokosokról még nem is beszélve. Ezeknek még mindig van gazdasági alapjuk és az imperialista tábor létezéséről még nem is beszéltünk. Az imperialisták mindenféle ügynököt és kémeket küldenek hozzánk ezért erős állambiztonsági szervekre van szükségünk, amelyek harcolhatnak a népi demokratikus rendszer ellenségei ellen, fölfedhetik és megakadályozhatják azok ellenséges tevékenységét. A Securitate szerveink munkája a szocialista törvények szellemében kell történjen. Minden ilyen törvény a rendelkezésünkre áll, az állam a miénk, a vezető szerepet betöltő munkásosztályé. Ha úgy gondoljuk, hogy újabb törvényekre van szükség, senki sem akadályoz meg bennünket, hogy újakat csináljunk. De ezeket a törvényeket be kell tartanunk, mert ha a Securitate, mint a proletárdiktatúra szerve nem ezt teszi, nemcsak az állambiztonság megítélését, hanem a párt politikájának megítélését is negatívan befolyásolja. Szükségünk van az állambiztonsági szervekre és a széles néptömegek által támogatott állami szervekre is. A Securitate-nak a kémek, az ellenforradalmi elemek és a szabotőrök elleni harcához szükség van a széles néptömegek támogatására. A sikeres munka csak a munkások, a dolgozó parasztok és az értelmiségiek támogatásával valósítható meg. (...) Aztán a magyarországi eseményekből is le kell vonnunk a tanulságot. Most konkrétan nem az ellenforradalmi cselekedetekre gondolok, hanem arra a tényre, hogyan vált lehetségessé, hogy nem csak az ellenség gyűlölte meg az állambiztonsági szerveket (ez amúgy természetes dolog), hanem a munkások, parasztok nem kis hányada is ellenük fordult. Észre kell vennünk, hogy ott nagyon sok visszaélésre került sor és azt a tényt is, hogy nem sikerült lépéseket foganasítani a visszaélések ellen. Mindez oda vezetett, hogy a tömeg is az állambiztonsági szervek ellen fordult és az eredményeket már ismerjük. íme, miért fontos megértenünk nekünk is, a tartományi titkároknak és a Securitate vezetőinek is, hogy mindent meg kell tennünk, minden segítséget meg kell adnunk a 21 Teohari Georgescu: 1945-től 1952-ig román belügyminiszter. 71
