Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - 1956 MEGKÖZELÍTÉSE: FORRÁSOK - Bottoni, Stefano–Novák Csaba Zoltán: Az 1956. évi magyar forradalom sajátos romániai következménye: tervszerű politikai megtorlások előkészítése Romániában: forrásközlés / 61–73. o.

nyelvét. Azért, hogy mindezt elkerüljük, olyan elvtársakkal kellene kicserélnünk fokozatosan őket, akik beszélik az ott élők nyelvét. Az utóbbi időben a Magyar Autonóm Tartományban fokozódott az osztályellenség tevékenysége. Ez a legutóbbi választások alakalmával is kiderült méghozzá nagyon nyíltan. Például a Kolozsvárról és a tőlünk [Marosvásárhelyről] hazautazott egyetemisták nyíltan tevékenykedtek Csík és Gyergyó rajonokban. Készülődnek a tavaszra, nemcsak a régi megszokott ellenséges módszereikkel, hanem Magyarországról kapott levelekkel is. A tudatos szervezkedés bizonyos jelei világosan kimutathatóak. Ezért azt gondolom, néhány, főleg székely rajonban az informátorok nem tudnak eleget tenni a kihívásoknak, mert még a besúgókkal sem tudnak hatékony kapcsolatokat fenntartani. Nagy kiterjedésű rajonjaink is vannak, amelyeket nem tudnak lefödni az operatív munkával. így Gyergyó rajonban a választások alatt az osztályellenség nyugodtan tevékenykedhetett. Nagyon sok volt az ellenszavazat. Olyan község is volt, ahonnan 400 ellenszavazat is érkezett.

18 Ceausescu elvtárs: Miért nem léptünk mi? Csupor elvtárs: Mi is léptünk, de volt egy kolozsvári egyetemista, amely egy nagyobb csoport élén tevékenykedett, és aki a magyarországi események alatt kint tartózkodott Magyarországon, ahol Petőfi verseket olvasott fennhangon.

19 Annak ellenére, hogy valamit javult az ügynökhálózat munkája, az a véleményem, hogy három ember képtelen lefödni a munkát ebben a rajonban, annál is inkább, mert vannak olyan elemek, akik intenzív kapcsolatokat ápolnak Magyarországgal. Ezen kívül van még egy dolog, amiről beszélni szeretnék. Úgy gondolom, hogy a minisztériumtól érkező ellenőrzések és tanácsok nagyon jó hatással voltak a munkára és segítették az apparátus munkáját, de néhány járási elvtárs panaszkodott, hogy az ellenőrzés alatt az ügynökmunka teljesen leállt. Úgy gondolom, ezeknek az ellenőrzéseknek úgy kell lezajlaniuk, hogy közben ne szüntesse meg az ügynökhálózati kapcsolatokat, mert ha csak egy nap is kimarad, megszűnhet a kapcsolat. Egy másik kérdés a nomenklatúrával kapcsolatos. A börtönökkel foglalkozó alosztályok a mi megkérdezésünk nélkül cserélnek le kádereket, és a mi beleegyezésünk nélkül emelnek be kádereket a nomenklatúrába. Azt is meg szeretném jegyezni, hogy a Securitate az utóbbi időben alaposan tájékoztat minket. A Securitate munkája minőségileg is javult. Azt is ki kell emelnem, hogy a magyarországi események során a tartományi Securitate lelkiismeretesen eleget tett a feladatköreinek és úgy gondolom, értékelni kell az elvtársak munkáját. Alexandni Drághici elvtárs: (...) Ami a négy kolozsvári egyetemista ügyét illeti, azt gondolom, hogy bűnösök, mert együtt állították össze azt a kiáltványt és részt vettek annak terjesztésében és az az irat a Petőfi-kör anarchikus felfogását hirdette.

20 Úgy '" Az 1957. február 3-án esedékes parlamenti választásokat számos incidens kísérte a Magyar Autonóm Tartományban. Januárban több plakátot és arcképet tépték le vagy gyújtottak fel (Vö. Arhivcle Na{ionalc Dircctia Judctcaná Murcs, fond 1134, dosar 173/1957, f. 29). A hivatalos adatok szerint a Magyar Autonóm Tartományban kiugróan magas volt a nemzetgyűlési jelölteketet visszautasítok száma. A választási névjegyzékben szereplő 480 ezernyi állampolgár közül 9370-en a Nemzeti Demokratikus Front listája ellen voksoltak, ezren érvénytelenítették a szavazólapot és majdnem 4000-en tartózkodtak. Összesen tehát 15 ezren vállaltak nyílt konfrontációt a hatalommal. (Ld. ANDJM, fond 1134, dosar 173/1957, f. 106-107). 19 Az illetőt nem sikerült azonosítanunk. 2U Drághici itt Várhegyi István, Nagy Benedek, Koczka György és Kelemen Kálmán, a kolozsvári Bolyai Egyetem 1956 novemberében letartóztatott hallgatóira utal. 69