Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - 1956 MEGKÖZELÍTÉSE: FORRÁSOK - Bottoni, Stefano–Novák Csaba Zoltán: Az 1956. évi magyar forradalom sajátos romániai következménye: tervszerű politikai megtorlások előkészítése Romániában: forrásközlés / 61–73. o.

stratégiáját. A belügyi szervek munkamódszereit elemezve elsősorban az eddig kifejtett tevékenység minőségének „feljavítását" hangsúlyozta. Csupor kérésére válaszolva kijelentette, hogy a belügyi szervek hatékonysága nem az egy tartományban lévő állomány számától, „10 vagy 30 ezerrel több ember"

7 átcsoportosításától függ, hanem a kifejtett munka minőségétől. Ceausescu felszólalásában védelmezte a Romániában alkalmazott nyomozási módszereket, megjegyezve, hogy Magyarországgal ellentétben itt nem került sor úgynevezett visszaélésekre.

8 Ceausescu a továbbiakban kitért a Securitate és a lakosság viszonya elmélyítésének fontosságára is. Az általa elképzelt jövőbeli Romániában, a besúgás ethoszára épülő rendszerben, az állampolgár is hozzájárult volna az állambiztonság megerősítéséhez, nem az erőszak vagy a zsarolás nyomására, hanem állampolgári kötelességtudatból. Az általa vázolt új irányvonal következményeként már azon év tavaszától felgyorsult az ügynöki hálózatok megerősítését.

9 Az 1957 februári megbeszélést 1958 novemberéig újabb értekezletek követték. Az ezeken a gyűléseken elhangzottak meghatározták a „büntetendő" politikai, társadalmi, vallási és etnikai csoportokat. A megtorlás intenzitása 1958-ban és 1959 első felében tetőződött. Egy 1968-as belügyminisztériumi kimutatás szerint 1956 októbere és 1963 decembere között összesen 24 472 személyt tartóztattak le politikainak minősített „kihágás" címén (ilyen volt például a tiltott határátlépés, vagy a „nemzetgazdaság megkárosítása"). Ezen kívül az 1950-ben bevezetett „adminisztratív büntetés" jogcímen vettek őrizetbe 3663 személyt, akiket kényszerlakhelyekre és/vagy kötelező munkára irányítottak. Csak 1958-ban és 1959-ben az állambiztonság 15 272 személyt tartóztatott le.

10 Az eddigi levéltári kutatások egyenlőre elégtelenek annak megállapításához, hogy a három katonai törvényszék (Bukarest, Iasi és Kolozsvár) ebben az időben mennyi elmarasztaló ítéletet hozott és milyen indokok alapján. Részletes adatok csak az 1957. január 1. és 1959. július 31-i időszakra vonatkozóan állnak rendelkezésre, mely időszakban 9959 elmarasztaló ítéletet regisztráltak." Az 1956 utáni években több tucat halálos ítéletet is hirdettek a katonai törvényszékek 1957 és 1958-ban 45 végrehajtott ítéletről van tudomásunk, valódi számuk azonban ennél lényegesen magasabb lehet. A börtönben, munkatáborokban vagy a kihallgatások során 1957-ben 54-en, míg 1958-ban 85-en haltak meg.

12 Utóbbi szám nem tartalmazza a szamosújvári börtöben 1958. július 14-én kitört lázadás többtucat áldozatát. Az 1956 utáni romániai „forradalom néküli" megtorlás méreteiben a magyarországihoz volt mérhető. Mások voltak azonban a két országban az 1956 utáni „rendcsinálás" középtávú céljai. A hatvanas évek elején Romániában fel sem merült a konszolidált rendszer fokozatos liberalizációja, mivel a magyar forradalmat követően itt új államépítési folyamat indult, amivel a totalitárius állam egyszerre válaszolt a „lentről" 7 Uo.f.45. * Uo. 9 A „hálózat" fogalmáról és a belügyi „hálózat" működéséről lásd RAINER M. JÁNOS kitünö esettanulmányát: A hálózati ember- töredékek egy portréhoz. Kátai György. In Evkönvy 2004. Magyarorság a jelenkorban. Budapest, 2004. 53-76. 10 Arhiva Consiliului National Pcntru Studicrca Arhivclor Sccuritátii (magyarul A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács), fond Documcntar, dosar 53, vol. 21, f. 76-79. 11 ACNSAS, fond Documentar, dosar 53, vol. 1, f. 100. 12 ACNSAS, fond Documcntar, dosar 73, vol. 1, ff. 57-174. 63