Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - 1956 MEGKÖZELÍTÉSE: FORRÁSOK - Bottoni, Stefano–Novák Csaba Zoltán: Az 1956. évi magyar forradalom sajátos romániai következménye: tervszerű politikai megtorlások előkészítése Romániában: forrásközlés / 61–73. o.

és „kívülről" érkező kihívásokra. Mindez jól érzékelhető a megtorlások etnikai megoszlását vizsgálva. A kezdeti szakaszban, 1957-ben a letartóztattak nagy része román nemzetiségű, szélsőjobboldali vagy annak tartott meggyőződésű személy volt, a magyarok aránya mindössze a letartóztatottak 10%-át tette ki.

13 1958-ban a magyar letartóztatottak aránya 15%-ra emelkedett, és a '60-as évek elején elérte a 18-20%-ot. Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi levéltárosnak a Magyar Autonóm Tartomány Katonai Ügyészségének irataira alapozó adatai szerint a magyarokat érintő letartóztatások száma 1956-1963 között a tartományban 641 volt.

14 Évenkénti bontásban ez a következő képpen alakult: 1956-ban 36 fő, 1957-ben 69 fő, 1958-ban 183 fő, 1959-ben 216 fő, 1960-ban 68 fő, 1961-ben 54 fő, 1962-ben 14 fő, 1963-ban 1 fő.

15 A legsúlyosabb ítéleteket is az 1958-1959-ben megtartott „magyar" perek során hozták meg (Szoboszlay-per. 10 halálos ítélet, Sass Kálmán-per: 2 halálos ítélet, EMISZ-per: 11 súlyos ítélet). A bírósági megtorlásoknak kettős funkciót tulajdonítottak: az egyéni felelősség megállapítása mellett egyre tágabb szerepet kapott az egész (nemzeti, vallási, vagy falusi) közösségnek szánt figyelmeztetés. Ezért elmondható, hogy az 1956 utáni, a magyar forradalomra való hivatkozással megindított románai megtorlások egyik hosszú távú eredménye a ceau?escui hatalmi szerkezetének megszületése, majd annak megerősítése volt. ACNSAS, fond Documcntar, dosar 53, vol. 2, 26-28, PÁL-ANTAL SÁNDOR ÓS DÁVID GYULA szíves közlése. Uo. 64