Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - 1956 MEGKÖZELÍTÉSE: FORRÁSOK - Bottoni, Stefano–Novák Csaba Zoltán: Az 1956. évi magyar forradalom sajátos romániai következménye: tervszerű politikai megtorlások előkészítése Romániában: forrásközlés / 61–73. o.

parasztpártiak és független szociáldemokratákat is. Ezzel egyidöben, 1957. február 27-én a BM vizsgálatot rendelt el Kolozs, lasi és Bakó tartományokban, valamint a Magyar Autonóm Tartományban.

1 Az utasítás értelmében rekonstruálni kellett az összes felforgató tevékenységgel gyanúsított szervezet felépítését (beleértve a cionista mozgalmat is) és minden tagját nyilvántartásba kellett venni.

2 1957 októberében már közel 300 ezer „megbízhatatlan elemet" tartottak számon országszerte.

3 Az állambiztonsági szervek által készített értékelési kritériumok középpontjában bizonyos társadalmi kategóriák (a vasgárdisták, a „magyar fasiszták", stb.), vagy olyan földrajzi egységek álltak, amelyekben a magyar lakosság (a Magyar Autonóm Tartomány és Kolozs Tartomány), illetve a cionisták és a vasgárdisták nagyobb súllyal voltak jelen (Bakó és lasi tartományok). 1957 februárjában a Román Munkáspárt legfelsőbb vezetése elhatározta, hogy a magyarországi eseményeknek Romániában is politikai következményei lesznek. 1957. február 23-án Nicolae Ceausescu, akkor a RMP szervezési kérdésekkért felelős titkára, megbeszélésre hívta a Belügyminisztérium vezetőségét és a tartományi párttitkárokat. A hoszszúra nyúlt vitában először vált központi kérdéssé a magyar kisebbség viszonyulása a magyarországi eseményekhez.

4 A belügy képviselői élesen bírálták a kolozsvári Bolyai Egyetem diákjainak és tanárainak magatartást. Ugyanakkor Vasile Vaida Kolozs Tartomány párttitkára az állami szervek fellépésének „esetlegessége" miatt emelt kifogásokat. A belügyi szervek ugyanis a forradalom időszakában a nagyon gyenge hírszerzési eredményeket „brutalitással" igyekeztek ellensúlyozni. Az ülés során szót kapott a Magyar Autonóm Tartomány tartományi párttitkára, Csupor Lajos is. Vaidaval ellentétben Csupor remekül érzékelte az ülést uraló számonkérő hangulatot. Kifogásolta a Securitate több tisztjének magyar nyelvismereti hiányosságait, amely gyakran váltotta ki a helyi lakosság ellenszenvét. Csupor figyelmeztette Alexandru Drághici belügyminisztert, hogy a tartományban továbbra is létezik egy „szívós ellenséges tevékenység", és hogy a helyzetet tovább súlyosbította a február 3-ai nemzetgyűlési választások miatt hazatérő kolozsvári egyetemisták jelenléte is.

5 Csupor, megelőzve a pártközpont döntését, sürgette a kiküldött operatív tisztek és a lakosság köréből beszervezett ügynökök létszámának növelését, főleg azokban a katolikus többségű székelyföldi településeken, ahol a Securitate „alig egy tucat informátorral" rendelkezett csak. Felhívása pozitív fogadtatásra lelt, különösen Drághici részéről, aki megígérte, hogy rövid időn belül magyar anyanyelvű tiszteket küld az autonóm tartományba, hogy megszervezzék a kihallgatásokat és a lakosság körében folyó hírszerző munkát.

6 Ceausescu záró felszólalása azokra a tanulságokra koncentrált, amelyeket a román kormánynak a magyarországi eseményekből le kell vonnia. A ceausescui értékelés azonban túlmutatott egy egyszerű záróbeszéden. Bejelentette a „lakosság teljes bevonásának" 1 ACNSAS, fond Documentar, dos. 202, f. 1

17. 2 Uo. 3 ACNSAS, fond Documentar, dosar 53, vol. 2, f. 41. 4 Arhive Nafionale Istorice Centrale (a továbbikaban: ANIC), fond CC al PCR, Cancclarie, dos. 113/1957. Az 1957. február 23-i gyűlés jegyzőkönyve, amelyen reszt vettek a Bclügyminisztcárium központi káderei, a Securitate tartományi parancsnokai, valamint a tartományi párttitkárok. 5 Uo. f. 34. 6 Uo. f.42. 62