Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - 1956 MEGKÖZELÍTÉSE: LEVÉLTÁRAK, IRATTÁRAK - Farkas Csaba: Szegedi művelődési intézmények a forradalomban / 31–37. o.

ház G. B. Shaw: Szent Johanna című drámáját, amelyet a helyi szervek úgy értékeltek, hogy szánt szándékkal időzítették a színház illetékesei Rajk László és társai temetésének napjára. A dráma utolsó képét, Johanna rehabilitálását állítólag erősen aktualizálva adták elő a színészek.

3 A forradalom időszakában A szegedi szellemi élet intézményeinek közönségkapcsolati tevékenysége a forradalom időszakában október 24-26-tól kezdve gyakorlatilag megszűnt. A belső tevékenység azonban tovább folytatódott, kivéve, ahol sztrájkba léptek a dolgozók, ez a munka azonban csak az állagmegóvásra terjedt ki. Ahol a létszám elég magas volt, ott megalakultak az intézményi munkástanácsok. Egyes intézmények dolgozói ambícióiktól függően bekapcsolódtak az eseményekbe, s részt vettek a forradalom idején a város közéletében. Kommunikációs tapasztalataikra a városi forradalmi szervek igényt tartottak. A forradalom szempontjából leginkább aktív intézmény a Szegedi Nemzeti Színház volt, amelynek előadásai október 24-től szüneteltek. A színház színészeinek speciális ismeretanyagára és kommunikációs készségére a város forradalmi lakossága igényt tartott. Az intézmény korán bekapcsolódott a forradalmi eseményekbe, október 23-án este éppen a Szent Johanna volt színpadon, amikor a városban felvonuló diákság a színházhoz ért. A felvonulók közül az első felvonás után többen bementek az épületbe és hívták a közönséget tüntetni. A nézők és a színészek megígérték, hogy az előadás végén csatlakozni fognak majd a tüntetőkhöz. Néhány színész kiment az erkélyre, s közülük Bicskey Károly Jászai Mari-díjas színész színházi jelmezben elszavalta a Nemzeti dali. Ezután a tömeg tovább vonult, de este 10 óra után ismét visszatért. A színház épületét arra az időre már fellobogózták, kiállítottak egy színházi kellékmühelyben készült Kossuth-címert is, amelynek látványára a tömeg spontán ünneplésbe kezdett. Bicskey Károly ismét elszavalta a Petőfi-verset, majd Boros János színész is szerepelt. Ezután a tömeg a színészek vezetésével tovább folytatta a felvonulást a Klauzál térre, ahol ezúttal Káló Flórián szavalta el a Nemzeti dalt, majd Bicskey Károly következett a Szózattal. A színház művészei a következő napok tüntetésein is aktív szerepet vállaltak, október 25-én délután a Klauzál téri Kossuth szobornál tartott tüntetésen Káló Flórián ismét elszavalta a Nemzeti dalt.

4 A tüntetés azért is veszélyes volt, mert ekkorra már a politikai hatalom katonai közigazgatást vezetett be a városban, s rendészeti erői felfegyverkezve várták a parancsokat. A katonai közigazgatás megbízottakat küldött a város intézményeibe és üzemeibe, azzal a célzattal, hogy az alkalmazottakat és a munkásokat a munkahelyeken tartsa. A politikai hatalom erőszakos tervei ellen a város egyetemi értelmisége már október 24-én tiltakozott és tiltakozásukhoz csatlakozott Horváth Jenő a színház főrendezője, valamint Csapó János az intézmény MDP titkára is. A politikai fordulatot az október 26-i sortűz jelentette, amelynek következményeként egy kendergyári fiatal munkás meghalt. Az atrocitás erősen felzaklatta a város lakosságát, erősödött a forradalmi hangulat. A hatalom meghátrálásra kényszerült, október 27-én 3 CsML. XXIII. 102/a. Szeged Város Tanácsa VB jegyzőkönyvei.(a továbbiakban: XXIII. 102/a.) 1957. július 2-i ülés jkv. Jelentés a színház elmúlt évi munkájáról. 4 CsML. XXIII. 102/a. Szeged Város Tanácsa VB jcgyzökönyvei.(a továbbiakban: XXIII. 102/a.) 1957. július 2-i ülés jkv. Jelentés a színház elmúlt évi munkájáról. 32