Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - IN MEMORIAM - G. Jakó Mariann: Hőgye István (1941–2006) / 98–99. o.

IN MEMÓRIÁM HOGYE ISTVÁN 1941-2006 2006. március 20-án örökre lezárult egy nagyra becsült kollégánk életútja. Tudtuk, hogy gyógyíthatatlan betegségére még nincs gyógyír, mégis bizakodtunk. Mikor debreceni otthonában meglátogattuk, mindig zavartan hallgattuk, hogyan beszél betegségéről, mondván „az is csoda, hogy még mindig itt vagyok köztetek!" Erejének fogyását, a vég elkerülhetetlen közeledtét ugyanolyan bölcsességgel, alázattal viselte, ahogyan az élet mindennapjaiban is viselkedett. Hőgye István 1941. január 26-án Hajdúbagoson született. Mindig is büszke volt szülőhelyére, a valaha Bihar megyéhez, Nagyvárad vonzáskörzetéhez tartozó településre. A könyv, a zene, az ének szeretetében nőtt fel. Altalános iskolai tanulmányait Hajdúbagoson végezte, majd a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumba járt. Ezekben az években már érezhető volt sokoldalúsága, a színház, a zene, a képzőművészetek iránti fogékonysága: verseket írt, zongorázott és hegedülni tanult. 1959 és 1963 között az Egri Tanárképző Főiskola magyar- történelem-ének szakán folytatta tanulmányait A főiskola utolsó évfolyamáról Hortra járt tanítani, majd végzés után megyei ösztöndíjasként tanító Sárándon és Tépén, közben másodállásban járási népművelő, tiszteletdíjas kultúrház igazgató, társadalmi munkában szakfelügyelő volt. Igazi hivatását azonban a levéltári szakmában találta meg. 1966. január 7-től a sátoraljaújhelyi Állami Kazinczy Levéltár munkatársa lett, itt dolgozott nyugdíjba vonulásáig, 2001. december 31-ig. 1969-ben történelem kiegészítő szakot végzett, majd doktorált a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A levéltárban segédlevéltárosként kezdte, utána csoportvezető, később fióklevéltár-igazgató lett. Több évtizedes levéltári munkája során a mindig is kis létszámú zempléni levéltárban a szakma minden területével foglalkozott: iratbegyüjtéssel, iratrendezéssel, segédletkészítéssel, anyakönyvi munkával, szervellenőrzéssel, kiadványszerkesztéssel egyaránt. Főiskolás éveitől jelentek meg írásai: kezdetben elsősorban versek, műfordítások születtek, majd sátorújhelyi tartózkodásától fordult figyelme a helytörténetírás, az irodalmi emlékek, a művelődéstörténet felé. Ebben a közegben találta meg igazán a helyét, a kulturális közélet szolgálatában a nagy elődök: Szirmay Antal, Kazinczy Ferenc, Dongó Gyárfás Géza, Meczner Tibor példáját követve. Publikációi a rendkívül gazdag zempléni forrásanyagra épültek, elsősorban az egykor önálló Zemplén vármegye területéhez kapcsolódtak. Nevéhez fűződnek Sátoraljaújhely 1261-1986 közötti történetét, Girincs és Hercegkút történetét bemutató önálló kötetek, Zemplén vármegye feudális összeírásainak, a zemplén vármegyei esküszövegeknek a közreadása, a Kazinczy és Kossuth családra vonatkozó dokumentumok kiadása is. Szerteágazó publikációs tevékenységét bemutatva 60. születésnapja tiszteletére a Kazinczy Ferenc Társaság közzétette szakmai munkásságának bibliográfiáját, amiben 1967 és 2002 között 169 tételt gyűjtöttek össze. Nemcsak írásaival, hanem aktív szervezőként is sokat tett Zemplén kulturális örökségének ápolásáért: alapító tagja, majd sokáig titkára volt a Kazinczy Ferenc Társaságnak. Ugyancsak alapító tagja volt a Sátoraljaújhelyi Városszépítő Egyesületnek. Levéltárosi munkájának elismeréseként 1999-ben Pauler Gyula-dijat kapott, Sátoraljaújhely városa pedig 1997-ben Pro Vrbe-dijjal, majd 2001-ben díszpolgári cím adományozásával 98