Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - IN MEMORIAM - G. Jakó Mariann: Hőgye István (1941–2006) / 98–99. o.

ismerte el tevékenységét. Már az 1970-es évektől sokoldalú kapcsolatot épített ki a szomszédos országok határmenti közművelődési, tudományos intézményeivel, melynek keretében számtalan közös rendezvény megszervezése fűződik nevéhez. Magánéletében kiegyensúlyozott, boldog házasságban élt, két tehetséges, zenei pályát választó leánygyermekében, majd két fiú unokájában sok öröme volt. Felesége súlyos betegsége, (akit példamutató odaadással ápolt otthonukban), majd korai elvesztése, nagy törést jelentett életében. Nyugdíjba vonulása után Debrecenbe költözött családja közelébe. Hagyatékának, így belső levéltári munkájának is, teljes feltárása, feldolgozása az utódokra vár, de az már most bizton állítható, hogy aki a zempléni történeti múltban, irodalomban, az elődök tetteiben próbál eligazodni, lépten-nyomon Hőgye István írásaival találkozik. Munkáját mindig is a levéltári szakma, a magyar történelem és kultúra iránti tisztelet és rajongás hatotta át, amely párosult az általa választott táj, a Hegyalja és Zemplén szeretetével. Sokoldalú, művelt ember volt, akinek nagy örömet jelentett a gyermekeivel való közös muzsikálás is egy-egy jeles napon (a családi kamarazenekar még a városi televízióban is bemutatkozott). A festészet iránti szenvedélyét édesapjától örökölte, és bárhol az országban szakmai rendezvényen voltunk, mindig talált rá módot, hogy egy-egy kiállításra, vagy valamelyik, általa ismert festő műhelyébe ellátogassunk. Mai rohanó világunkban ritka az a figyelmesség, törődés, ami őt a mindennapokban jellemezte. Még betegsége utolsó időszakában is, amikor már nagyon nehezen mozogva kikísért minket az ajtóig, személyes, aggódó, biztató üzeneteket küldött kollégáinknak, akiknek családi vagy egyéb problémáiról tudott. Szelídsége, szerény mosolya minden hangos szónál meggyőzőbb volt mindannyiunk számára. „HOGYEPISTA — így egybeírva, egybemondva, és csupa nagy betűvel -fogalommá vált már életében" Ezekkel a szavakkal búcsúztatta el barátja, pályatársa utolsó útján kollégánkat. Munkássága, embersége példaként áll előttünk. Nyugodjon békében, emlékét kegyelettel megőrizzük! G. Jakó Mariann 99