Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - A 250 ÉVES MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KÖSZÖNTÉSE - Lakos János: A Magyar Országos Levéltár történetének vázlata 1970-ig / 36–42. o.

eseményt jelentett 1923-ban a Levéltári Közlemények első számának publikálása, amivel megteremtődött a tudomány müvelésének belső fóruma. A levéltárosok egyre gyakrabban utazhattak állami ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra. Herzog József főigazgatósága alatt a korábbinál lényegesen nagyobb súlyt kapott a levéltári feldolgozó munka, bár a nemesség- és a származásigazolás továbbra is hatalmas feladatot jelentett. Jánossy Dénes 1942-ben komplex leltározási programot állított össze, amellyel megvalósulhatott volna a levéltári anyag már Herzog által is tervezett teljeskörü számbavétele. A háború azonban közbeszólt: a fő feladat a levéltári anyag biztonságba helyezése, illetve biztonsági mikrofilmezése lett. (A mikrofilmezés még 1935-ben kezdődött meg az intézményben.) A levéltári anyag mennyisége 1932-ben 19 000, 1944-ben 22 000 ifm-re rúgott. A személyzeti létszám az 1920-as évek végén 30, 1942-ben 43 főt tett ki. A törvényhatósági levéltárosoknak 1935-től a korábbi szakvizsga helyett egyéves gyakorló szolgálatot kellett teljesíteniük az Országos Levéltárban. 1945 elején, Budapest ostromakor súlyos károkat szenvedett a levéltár épülete és iratanyaga. 3100 polcfolyóméter irat pusztult el. A mentési munkálatok voltak a legszükségesebbek, és az épület helyreállításának megkezdése. Közben rendkívüli feladatokat is meg kellett oldani, például a veszélyeztetett magánlevéltárak mentését. 1945-ben a Hadtörténelmi Levéltár kiköltözött az épületből, amely lehetővé tette az iratátvételeket. Rövidesen megkezdődhetett a rendszeres munka és a kutatószolgálat. Elhatározás született négy kiadványsorozat indításáról is. A Nemzetgyűlés 1947-ben elfogadta az első hazai levéltári törvényt, az 1947. évi 21. tc.-et, amelyet az Országos Levéltár dolgozott ki. A törvény többek között levéltári főfelügyelői állást létesített és az Országos Levéltár alá rendelt állami kerületi levéltárak felállítására adott volna lehetőséget. Rendelkezéseiből azonban semmi nem valósulhatott meg, mert a kommunista hatalomátvétel után, 1950-ben szovjet mintára szervezték át a levéltári területet. Megszűnt a Magyar Nemzeti Múzeum önkormányzati szervezete, az önkormányzati levéltárakat államosították, és az Országos Levéltárral együtt az újonnan szervezett középirányító szerv, a Levéltárak Országos Központja közvetlen irányítása alá rendelték. Ezzel létrejött az egységes állami levéltári hálózat. Az Országos Levéltár vezetését már korábban hatalmi eszközökkel eltávolították, Jánossy főigazgató ellen 1949ben koncepciós eljárást indítottak. Kis túlzással: tömegével érkeztek új emberek az intézménybe. A LOK az 1950-es években kézi vezérléssel irányította a levéltárakat. Az 1960-as években, amikor a LOK átalakult minisztériumi szervezeti egységgé, az Országos Levéltár szakmai önállósága növekedett. Ebben az időszakban politikai és ideológiai elemekkel szövődött át a levéltári tevékenység is. A költségvetési feltételek korlátozottak voltak. Ennek ellenére a szakterület egésze fejlődött, és komoly szakmai teljesítményt nyújtott az iratátvételben, a feldolgozó és a tudományos munkában egyaránt. Mindenekelőtt a levéltári feladatkör kiszélesedését kell említenem. A legnagyobb változás az volt, hogy az iratképző szervek irattárainak, iratselejtezésének felügyelete fokozatosan levéltári kompetencia lett. Korábban a vállalatok irataival nem foglalkozott a levéltár, most a cégek államosításával megváltozott a helyzet. De nem az Országos Levéltár, hanem egy új intézmény, a Központi Gazdasági Levéltár illetékességi körébe ke40