Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - A 250 ÉVES MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KÖSZÖNTÉSE - Lakos János: A Magyar Országos Levéltár történetének vázlata 1970-ig / 36–42. o.

rültek a főbb gazdasági szervek iratai. Csak 1962. január l-jétől szállt e feladat intézményünkre, amikor a KGL-t megszüntették, mert alapvetően politikai-ideológiai alapon, a szovjet példához igazodva véglegesen irányt vettek a központi levéltári anyag szétválasztására 1945-ös időhatárral. Az Országos Levéltár 1970. május végéig maradt egységes állami központi levéltár. Ekkor egyik osztályából, az 1945 utáni iratokat kezelő Népi Demokratikus Osztályból új intézményt szerveztek Új Magyar Központi Levéltár néven. Az Országos Levéltár ezzel lezárt, úgynevezett történelmi levéltár lett, amelynek iratanyaga rendszeresen már nem gyarapodott. Az Országos Levéltár 1949 és 1970 között Ember Győző irányításával grandiózusnak nevezhető szakmai programot valósított meg növekvő személyi létszámmal (1945-ben 80 fő, 1955-ben 64 fő, 1960-ban 88 fő, 1969-ben 129 fő), de úgy, hogy közben, az 1956os forradalom idején, alig több mint egy évtizeddel a háborús pusztítás után, ismét katasztrófa érte az intézményt. Epülete megint megsérült, és 9000 ifin. irat elpusztult. Az őrzött levéltári anyag mennyisége 1949 és 1955 között 22 000 ifm-ről 34 000 ifm-re gyarapodott, az 1956. évi kár miatt 1960-ban csak 26.800 ifm-t, 1969-ben már kereken 39.000 ifm-t tett ki. Két évtized alatt tehát 100%-os volt a növekedés! 1949-195l-ben, először az Országos Levéltár történetében, megvalósult a teljes levéltári anyag egységes számbavétele, alapleltározása, amit már Herzog és Jánossy is tervezett. A minél jobb kutathatóság érdekében szinte a teljes anyagot legalább középszintre rendezték és segédlettel látták el 1970-ig. Ezáltal intézményünk az egyik legrendezettebb levéltárrá vált Európában. Nem kevésbé komoly eredményt jelentett az állományvédelmi műhelyek felállítása és továbbfejlesztése. Két restauráló műhely létesült, az első 1949-ben, a második az 1960-as évek közepén. A már korábban létező mikrofilmező műhely kapacitása 1959 után többszörösére növekedett. Az Országos Levéltár korábban ritkán jelentetett meg saját intézményi kiadványt. Rendszeresen csak a Levéltári Közlemények című periodikát publikálták. A Közlemények kiadására 1947-1953 között nem nyílt lehetőség, 1954-től azonban ismét folyamatosan megjelent. Emellett megvalósult a Jánossy Dénes által tervezett négy kiadványsorozat is, amelyekben ismertető-leltárak, forráskiadványok, hatóság- és hivataltörténeti, valamint forrástani művek láttak napvilágot. Az intézmény sokszorosításban adta közre segédleteinek (alapleltárak, repertóriumok jegyzékek) sorát. Az 1950 utáni időszak a rendszeres kiadvány készítő tevékenység első korszaka az Országos Levéltárban. Különösen hangsúlyozni szeretném azt, hogy Ember Győző — olykor ugyan engedve a politikai nyomásnak, a „körülmények"-nek — igyekezett szigorúan körülhatárolni a levéltár által készíthető kiadványok körét. Szabó István alapján, aki az 1930-as években részletesen kifejtette a levéltári irodalom területeit, a segédleteken kívül a forrásközlést, a hatóság- és hivataltörténetet, a történeti segédtudományokat, a levéltártörténetet és a levéltártant, valamint a történeti statisztikát sorolta az Országos Levéltár kiadvány-készítési feladatai sorába. Ez mindig nagy vitát gerjesztett, indulatokat is kavart, mert sokan szűknek vélték a megszabott kereteket. 41